nem tudom mit is irjak, otthon nem teljesen jo az internet :D ezert csak telefonrol lehet meg mindig hasznalni,hàt megerkezett a Kata, es jo vegre hogy itt van esmegekreztek a dolgaim is az is jo:D
kaptam turot, tejfolt, csokit :D ruhat, cipot, meg minden felet otthonrol.Szegenynek pont rossz ideje van mert eddig szinte mindennap esett, de azert tegnap lementunk a Sutterènben , ami itt làthato
http://hg.hu/cikkek/varos/10089-a-fold-alatti-napoly
bocsànat de nagyon fàradt vagyok.
mert ma eleg koran keltunk
mert 10 12 ig volt egy foglalkozasunk ,ahol ket csoport volt, az elso konnyu volt elegge
de a màsodik csoport csak fiu, kb 35 16 17 èves fiu, kimerito volt de azert jo volt mert nagyon erdeklodoek voltak :D
2014. március 26., szerda
2014. március 20., csütörtök
Archemede
ma egy kozepiskolaba voltunk kepzelhetitek hogy mit gondoltunk eloszor:D:D
plane hogy 6o diak elott kellett beszelnunk:D
majd kiderult h csak ket csoportba lesznek beosztva ;D
vegul jol sult el...:D
eloszor a Salvatore beszelt par szot, hogy kik vagyunk es mit szeretnenk csinalni, es hogy mi a projekt lenyege.
majd en beszeltem par szot angolul illetve csinaltattam velunk egy feladatot mivelhogy nem ismerjuk egymast megkertem oket hogy keszitsek el a sajat monogrammjukat majd ezeket megbeszeltunk majd pedig a Maria megmutatta a power pointjat hogy miket szeretnenk csinalni
igazan j nap volt a masodik csoportba joba is lettem par lannyal akik a vegen puszival koszontek el tolem :D
szoval a jovoheten is veluk leszunk:D kicsit varom de felek mert meg egyenlore semmi otletem nincs h mit csinaljak veluk:D
de mindenesetre a mai nap jol sult el,es igen jo volt;)
plane hogy 6o diak elott kellett beszelnunk:D
majd kiderult h csak ket csoportba lesznek beosztva ;D
vegul jol sult el...:D
eloszor a Salvatore beszelt par szot, hogy kik vagyunk es mit szeretnenk csinalni, es hogy mi a projekt lenyege.
majd en beszeltem par szot angolul illetve csinaltattam velunk egy feladatot mivelhogy nem ismerjuk egymast megkertem oket hogy keszitsek el a sajat monogrammjukat majd ezeket megbeszeltunk majd pedig a Maria megmutatta a power pointjat hogy miket szeretnenk csinalni
igazan j nap volt a masodik csoportba joba is lettem par lannyal akik a vegen puszival koszontek el tolem :D
szoval a jovoheten is veluk leszunk:D kicsit varom de felek mert meg egyenlore semmi otletem nincs h mit csinaljak veluk:D
de mindenesetre a mai nap jol sult el,es igen jo volt;)
2014. március 17., hétfő
ertekes nap:D
hat a hetvege roviden....
szombat este hivatalos voltam a Doriekhoz, ahol sok uj arccal ismerhedhettem meg, rengeteg spanyollal ,portugallal, olasszal, ez amolyan welcome party volt, mert a Dori a hetn jott vissza Napolyba, de penteki napon sikerult vasarolnom egy eredeti olasz borcsizmat ami atszamitva 18000 ft volt de mar le volt arazva 50rol...
szombaton setaltunk egy kicsit az Agival majd talalkoztunk a tobbiekkel es elmentunk egy kicsit megnezni hogy milyen street art dolgok vannak a vàrosba, majd le csapodtunk a csoportrol es elindultunk a tobbiekkel kb 5 emberrel,ket magyar plusz en a Capodimontehez, ahol kifekudtunk a napsutesbe majd picnikeltunk:D:D
aztan szombat este irany a buli, soha nem jartam arra igy az Agi telefonon navigalt , igazan vicces volt :D:D de legalàbb egyedul ismertem meg a varos utcait,hat igazabol fel 4kor ertem haza, de azt az eletet ami meg az utcan volt, van itt egy ter a Bellini ami 3kor is tele volt emberrel , nem viccelek de valami brutalisan, alig lehetett toluk elmenni, itt az emberek leulnek , soroznek, boroznak, tepnek..
majd vasarnap a Mariaval meg egy spanyol sraccal elmentunk egy parkba Possilipoba, valami gyonyoru...
Posillipo Nápoly egyik lakónegyede (helyi nyelvjárásban Pusilleco). A Nápolyi-öböltől nyugatra található sziklás, erdős dombot már a görög-római időkben ismerték Pausylipon néven, ennek jelentése „szabadulás a mindennapi gondoktól”. A Via Posillipo 1812-1824 közötti megépítése után népesült be ez a vidék. A mergellinai kikötőtől indul és a partvonallal párhuzamosan fut Pozzuoli irányában. Észak felől a Bagnoli és Fuorigrotta negyedek határolják. A második világháború után nagyszabású építkezések folytak Posillipóban. Ekkor épült fel a Villa Rosebery is, az olasz államelnök hivatalos nápolyi rezidenciája. A tengerpart mentén számos római villának a romjai találhatók. Itt született Franco Alfano, olasz zeneszerző akinek nevéhez fűződik Puccini operájának a Turandotnak a befejezése. Márai Sándor magyar író családjával itt töltötte az 1948-52 közötti, első emigrációs éveit. Főbb látnivalói: Sant’Antonio a Posillipo templom, Palazzo Carafa di Belvedere , Vergilius és Leopardi síremléke, Circolo Nautico vízisport-központ
ma meg elindultunk vonattal majd megallt a ket megalloval arebb es kozolte a sofor h nem megy sehova, menjunk vissza, majd visszamentunk ahol egy orat vartunk a busszal hogy kijojjunk Pontichellibe de meg nem tudjuk hogy megyunk haza :D:D
szombat este hivatalos voltam a Doriekhoz, ahol sok uj arccal ismerhedhettem meg, rengeteg spanyollal ,portugallal, olasszal, ez amolyan welcome party volt, mert a Dori a hetn jott vissza Napolyba, de penteki napon sikerult vasarolnom egy eredeti olasz borcsizmat ami atszamitva 18000 ft volt de mar le volt arazva 50rol...
szombaton setaltunk egy kicsit az Agival majd talalkoztunk a tobbiekkel es elmentunk egy kicsit megnezni hogy milyen street art dolgok vannak a vàrosba, majd le csapodtunk a csoportrol es elindultunk a tobbiekkel kb 5 emberrel,ket magyar plusz en a Capodimontehez, ahol kifekudtunk a napsutesbe majd picnikeltunk:D:D
aztan szombat este irany a buli, soha nem jartam arra igy az Agi telefonon navigalt , igazan vicces volt :D:D de legalàbb egyedul ismertem meg a varos utcait,hat igazabol fel 4kor ertem haza, de azt az eletet ami meg az utcan volt, van itt egy ter a Bellini ami 3kor is tele volt emberrel , nem viccelek de valami brutalisan, alig lehetett toluk elmenni, itt az emberek leulnek , soroznek, boroznak, tepnek..
majd vasarnap a Mariaval meg egy spanyol sraccal elmentunk egy parkba Possilipoba, valami gyonyoru...
Posillipo Nápoly egyik lakónegyede (helyi nyelvjárásban Pusilleco). A Nápolyi-öböltől nyugatra található sziklás, erdős dombot már a görög-római időkben ismerték Pausylipon néven, ennek jelentése „szabadulás a mindennapi gondoktól”. A Via Posillipo 1812-1824 közötti megépítése után népesült be ez a vidék. A mergellinai kikötőtől indul és a partvonallal párhuzamosan fut Pozzuoli irányában. Észak felől a Bagnoli és Fuorigrotta negyedek határolják. A második világháború után nagyszabású építkezések folytak Posillipóban. Ekkor épült fel a Villa Rosebery is, az olasz államelnök hivatalos nápolyi rezidenciája. A tengerpart mentén számos római villának a romjai találhatók. Itt született Franco Alfano, olasz zeneszerző akinek nevéhez fűződik Puccini operájának a Turandotnak a befejezése. Márai Sándor magyar író családjával itt töltötte az 1948-52 közötti, első emigrációs éveit. Főbb látnivalói: Sant’Antonio a Posillipo templom, Palazzo Carafa di Belvedere , Vergilius és Leopardi síremléke, Circolo Nautico vízisport-központ
ma meg elindultunk vonattal majd megallt a ket megalloval arebb es kozolte a sofor h nem megy sehova, menjunk vissza, majd visszamentunk ahol egy orat vartunk a busszal hogy kijojjunk Pontichellibe de meg nem tudjuk hogy megyunk haza :D:D
2014. március 11., kedd
"„Vedi Napoli e poi muori” (Nápolyt látni és meghalni). Jókai Mór szerint e „röpke mondást nem kell ám úgy fordítani, hogy amint meglátta az emberfia Nápolyt, menjen halálozni; hanem hogy addig ne haljon meg, amíg Nápolyt meg nem látta!”
Nápolyt viszont sokak szerint nemcsak látni érdemes, hanem éppenséggel élni kell benne. Ha reggel az ember kinyitja az ablakot – amint azt Jókai tette – először is „meleg jő be onnan kívülről (…) szavakkal kifejezhetetlen, áldott nápolyi lég”. És a tengerillatba belevegyülnek egész Kampánia, benne Capri, Ischia, Amalfi és Sorrento végtelen gyümölcs- és virágligetei. Ennyi illattól megbódulva érthető, ha az ember megkíván egy kis limoncellót.
De mindenekfölött itt kísért – immár több mint kétszáz éve – Raimondo de Sangro herceg, a nagy alkimista-feltaláló szelleme. Feltalált speciális puskát, vízen és földön járó kocsit, örökégő lámpást, többszínű nyomtatót, vízhatlan anyagot, és sok nyelven megtanult, hogy elmélyülhessen az okkult tudományokban. Raimondo herceget oly nagy rejtelmű mágusokkal szokás egy napon emlegetni, mint Saint Germain vagy Cagliostro grófja.
1771-ben halt meg, de röviddel előtte még lélegzetelállító műalkotásokkal rendeztette be a nápolyi San Severo kápolnát, sőt, annak kriptáját is: ott függ két konzervált emberi csontváz (egy férfi és egy női), melyen a csont fölött a teljes érrendszer minden apró részlete úgy látható, mintha kővé dermedt volna, miközben minden más szövetet gondosan eltávolítottak. A nép azt suttogja, hogy Raimondo herceg saját két szolgáját preparálta ki. Alkimisták és tudósok azóta sem tudják, hogyan készülhetett e két (a szó szoros értelmében is) vérfagyasztó kiállítási tárgy. Csak egyetlen plauzibilis megoldást tudnak mondani: a még elő vérkeringésbe kellett valamit befecskendezni, amitől megkövültek az erek, másképp nehezen jut el bármi szer a test minden részébe. Sergio Benvenuto olasz pszichoanalitikus ma is arról számol be, hogy több nápolyit ismer személyesen, aki ördögűzésnek kívánja alávetni magát, mert biztosra veszi, hogy Raimondo herceg szelleme munkál benne.
A nápolyiak ördögűzés előtt és után is mindenekfölött szeretik a főtt tésztákat valamilyen „sugóval”, vagyis a mindenkori tésztafajtához illő mártással. A tojás nélküli, durumlisztből készülő ipari tésztákhoz inkább a délies (többnyire olívaolajas) szószok valók; erre mondják azt, hogy a tészta mintegy a „hátán hordozza” a sugót. A házilag készült tojásos tésztákhoz – amelyek alkalmasint beszívják a szószt –, inkább az észak-olaszos vajas mártások illenek.
A nápolyi makarónihoz (maccheroni alla napoletana) vásároljunk eredeti olasz makarónit vagy bucatinit. Másfél kilónyi szép marhahús kell hozzá, amit konyhai kötözőspárgával szabályos formára kötözünk. Sózzuk-borsozzuk, majd forró disznózsírón megforgatjuk egy olyan lábosban, amely nem sokkal nagyobb, mint a hús maga. (Lehet hátszín vagy kicsontozott rostélyos, melynek a csontját szintén belefőzzük.) Amikor egyenletesen megbarnult, kivesszük a lábosból, s az ott maradó zsiradékon megforgatunk apróra vágva egy répát, két szál szálzellert, két hagymát, két gerezd finomra vágott fokhagymát. Visszahelyezzük a húst, sózzuk-borsozzuk, majd apránként felöntjük fél liter fehér szárazborral. A következő adag bor mindig csak akkor kerüljön bele, ha az előző már elpárolgott. Ezután négy evőkanál sűrített paradicsomot keverünk bele, s felöntjük fél liter szárnyas- vagy marhahúslevessel, hogy a húst épp ellepje. A lábosfedőn ki rést hagyva tegyük 180 Celsius fokos sütőbe két órára. Ha kész, kivesszük a húst, amit tetszés szerint fogyasztunk a makaróni után főételnek főtt zöldséggel vagy salátának: csíkokra vágva, nyers hagymával, szardellával, sült pirospaprikával, capribogyóval, olívaolajas-borecetes- fűszernövényes öntettel.
A makarónihoz csak a sűrű, ízes szószra van szükségünk. Ezt, ha kell, sűrítjük még, friss borsot őrölünk bele, a zöldségeket szétnyomkodjuk benne villával. A makarónit kivételesen feltördeljük (5 centis darabokra), így főzzük meg nem túl puhára bő, sós vízben. Lecsöpögtetjük, két kanál olívaolajjal összekeverjük. Egy lapos, széles tűzállótálat olívaolajjal kikenünk, lerakunk bele egy réteg tésztát, bőven meglocsoljuk szósszal, vékonyra szelt mozzarellát rétegelünk rá friss bazsalikomlevéllel, majd újabb tészta, mártás, sajt és bazsalikomréteg következik. A tetején a sajtra ismét szószt öntünk, és néhány kocka vajat dobunk rá. 200 Celsius fokos sütőben 10 perc alatt elkészül. Nagyon forrón kell tálalni, markáns első fogásként 6-8 embernek elég.
A nápolyiak igencsak nevezetesek kávészenvedélyükről. A külföldinek elég csupán rövid időt eltöltenie itt ahhoz, hogy ettől kezdve a legtöbb európai régió kávéját fádnak és unalmasnak találja. Ami szomorú: hiába hozzuk haza a legkülönlegesebb pörkölményt, soha nem érjük el ugyanazt a hatást, még a legjobb géppel sem. A kávéjuk attól olyan jó, hogy különleges nápolyi vízzel készül, amely acqua del Serino néven ismert, s – mint majd látni fogjuk – más titka is van.
Itáliában a 16. században már pizza néven emlegettek sok mindent, ami kerek és lapos. A nagy reneszánsz szakács, Bartolomeo Scappi hat „pizzareceptet” közöl szakácskönyveiben, ám ezekből csupán kettő élesztős, viszont mindegyik cukros. Ráadásul egyiken sincs paradicsomos feltét. A legkevésbé a nápolyin, amely afféle lapos gyümölcskenyér volt: hámozott mandulát, fenyőmagot, friss datolyát és mazsolát törtek össze hozzá mozsárban, cukrot, elég sok tojás sárgáját, vajat kevertek bele, majd rózsavízzel és fahéjjal ízesítve leveles tésztára kenve kisütötték. Egyes változataiba marcipán és szárított gyümölcs is került.
Ez még jóval a mai értelemben vett pizza megszületése előtt volt, amelynek keletkezéséről annyi a történet, mint égen a csillag. Némely nápolyiak még olyan meséket is szívesen kolportálnak, hogy egy nápolyi pék, Luigi Campagneri nevezte el e tésztát 1788-ban élt Pizza nevű kutyájáról. De hát Olaszországban sok nemzeti ételről folynak késhegyre menő viták, hogy ezt vagy azt hol találták ki, és ki csinálja az „igazit”.
Lepényféléket számtalan nép készített ősidők óta. A pizzához azonban össze kellett találkoznia a lágy búzából készült, enyhén élesztőzött kenyértésztának, az óriási fafűtéses kemencének, továbbá annak, hogy a longobárdok elhozzák Itáliába a bölényt, melynek tejéből idővel elkészülhetett a mozzarella nevű gyúrt sajt, amely (ha igazi) megolvadva nem gumisodik meg. És kellett persze Kolumbusz Kristóf, hogy elhozza a paradicsomot a tengerentúlról.
A pizza a 17. században Nápolyban már helyi nevezetesség, készítőit pizzaiolóknak hívják. A piceà és a pizà régi nápolyi kifejezés, olyasmit jelentett, hogy „hórukk”, esetleg „zsupsz” vagy efféle, s így arra a mozdulatra utalhatott, amellyel a lapos kenyeret beteszik vagy kiveszik a kemencéből. Eleinte paradicsom még nincs a tésztán, ez csak a 18. században terjed el. A pizza közvetlen őseként egyébként a Dél-Franciaországban még ma is ismert pissaladière-t tartják számon, melyen elég sok lassan és soká dinsztelt hagyma, szardella és olajbogyó a feltét.
Az első pizza-házhozszállítást 1889-ben jegyezték fel. A nápolyi Raffaele Esposito volt a szerencsés, akinél az épp arra járó I. Umberto olasz király és felesége, Savoyai Margit (Margarita királynő) leadta a megrendelést. Raffaele ekkor készítette el azt a nemzeti trikolorban tündöklő – mozzarellás, paradicsomos, friss bazsalikomos – verziót, melyet ma is pizza Margherita néven tisztelünk. Innen már csak egy lépés volt a világhír, de ehhez még a huszadik század elején sok nápolyinak kellett kivándorolnia Amerikába.
New Yorkban 1905-ben nyílt meg az első pizzeria, amely egyik napról a másikra óriási sikert aratott. Amerikában és világszerte számtalan fajtája alakult ki a pizzának, melynek gyakran nincs köze már az eredetihez, sőt, ellentmond az alapvető és Nápolyban még ma is megingathatatlan pizzaértékeknek.
Amikor Eisenhower elnök 1952-ben azt találta mondani, hogy New Yorkban jobb pizzát evett, mint Nápolyban, kisebb diplomáciai feszültség támadt a két ország között. Azóta megalakult a Vera Pizza Napoletana szövetség, amely pontokba foglalta az igazi nápolyi pizza szabályait: kizárólag lisztből, élesztőből (por is megengedett), vízből és sóból készülhet. Zsiradék és tojás használata tilos. A tésztát csakis kézzel, vagy legfeljebb olyan géppel szabad gyúrni, melytől nem melegszik fel túlzottan. Kinyújtása kizárólag kézzel történhet, sosem sodrófával, sütéskor közvetlenül a fatüzelésű kemence kövére kell helyezni (tepsi, fémforma tilos), a hőmérséklet akkor jó, ha eléri a 400 Celsius fokot. A pizza kerek, átmérője nem haladja meg a 30 centit. Nem sül tovább, mint 2-4 perc, a rátét inkább díszítmény, a lényeg a tészta. Ez viszont a kenyérkészítő mester műremeke: ha túl vékony, akkor túl ropogós, mint a keksz, ha túl vastag, akkor már nem is pizza, hanem amolyan „sütemény”. A variációk alapját a nagy klasszikusoknak kell képezniük. Ezek: marinara, margherita, al formaggio és a calzone (ez utóbbi töltött pizza, mely eredetileg ricottával és szalámival készült). Mindettől csak jó ízléssel és komoly kulináris felelősségtudattal szabad eltérni!
Ilyen szabályok szerint készítette pizzáját egy New Yorkba kivándorolt fiatalember. Minden hozzávalót otthonról hozatott, pizzája mégsem lett tökéletes (azaz igazi nápolyi). Mígnem egy idős, tapasztalt pizzaiolo egyszer odasúgta neki: „Acqua del Serino!”. A fiatalember azóta a lágy vizet is Nápolyból hozatja, s ezzel könnyebben megkel a tésztája, még a karimája is éppolyan lesz, ahogy a nagykönyvben meg van írva: kicsit duzzadt, átsült, mégsem ropogós.
A régi édes pizza utódai egyébként ma is vígan élnek. Ilyen a kampániai csokoládétorta is, amely disznóvágáskor készül frisss vérrel, s ugyanúgy hívják, mint a véres hurkát („sanguinaccio”). Összekevernek 80 deka cukrot, 10 deka kakaót 10 deka lisztet, s felöntik egy liter vaníliás tejjel, majd hozzáadnak negyed liter leszűrt vért. Nagyon kis lángon, folyamatos keverés mellett krémmé főzik, s közben hozzáadnak 10 deka vajat, 10 deka keserű csokoládét, kevés fahéjat. Végezetül pirított mandula, fenyőmag, kandírozott citrom- és narancshéj kerül bele, esetleg csurranásnyi rum. Tortaformában lehűtik, hidegen vágják meg.
A „costoleta alla pizzaiola” jellegzetes nápolyi étel, mégsem pizza. Neve csupán arra utal, hogy a húshoz paradicsomos mártást adnak. Fejenként egy szelet sertés-hosszúkarajt megsózunk-borsozunk. Olívaolajon erős lángon mindkét oldalát megpirítjuk. A húst kivesszük, az olaj nagy részét kiöntjük (máshoz használjuk), a maradékot egy evőkanál friss olívaolajjal frissítjük. Ezen 4-5 gerezd fokhagymát közepes lángon megforgatunk. Lehetőleg friss oreganót hintünk bele, majd két evőkanál paradicsompürét és félkiló hámozott, felaprított paradicsomhúst teszünk bele. Felöntjük egy pohár száraz vörösborral, felforraljuk, felére sűrítjük. Sózzuk, borsozzuk esetleg csipetnyi cukorral ízesítjük. Beletesszük a hússzeleteket, s a lehető legkisbeb lángon készre pároljuk (15-20 perc alatt elkészül). Tepsiben sült rozmaringos csónakkrumplit adunk hozzá.
A nápolyiak egyébkén a róluk szóló mondást inkább úgy értelmezik, hogy aki látta Nápolyt, az nem akar többé elmenni onnan, ha mégis mennie kell, hát inkább meghal. Más kutatók szerint viszont egyszerű szótévesztésről van szó. A „vedi Napoli e poi muori” (Nápolyt látni és meghalni) mondatban a „muori” jelentheti ugyan a meghalást, ám Muorinak hívnak egy környékbeli falucskát is. Valaki talán csak annyit akart egyszer mondani, hogy „Ha megnézted Nápolyt, nézd meg Muorit is”.
Nápolyt viszont sokak szerint nemcsak látni érdemes, hanem éppenséggel élni kell benne. Ha reggel az ember kinyitja az ablakot – amint azt Jókai tette – először is „meleg jő be onnan kívülről (…) szavakkal kifejezhetetlen, áldott nápolyi lég”. És a tengerillatba belevegyülnek egész Kampánia, benne Capri, Ischia, Amalfi és Sorrento végtelen gyümölcs- és virágligetei. Ennyi illattól megbódulva érthető, ha az ember megkíván egy kis limoncellót.
„A meghalás múlandó, de a halál maga örök” – mondják a kérdés szakértői. Kívülállónak rejtély, hogy az élettől duzzadó Nápoly nevét miért emlegetik oly gyakran együtt a halállal. Vájtfülűek számára azonban magától értetődő a dolog, hiszen a hely mágikus, ennélfogva teljesen természetes, hogy évszázadokon át a varázslás és a halottkultusz egyik fellegváraként tartották számon. A közeli Benevento sűrű mogyoróerdei régi nagy boszorkányszombatokról híresek (itt készül még most is a nevezetes boszorkánylikőr a „strega di Benevento”, amely több mint hetven fűszernövényből készülő valódi szerelmi bájital). Azután itt van Pozzuoli kénlelőhelye, amely szürkés gőzt szuszog ki magából, és itt van maga a Vezúv. A talaj a környéken – ha úgy gondolja – megemelkedik, majd visszahúzódik, s nyilvánvaló, hogy errefelé lelhető Dante poklának bejárata (mely költőóriás nevét Nápoly egyik legfontosabb tere is viseli).
De mindenekfölött itt kísért – immár több mint kétszáz éve – Raimondo de Sangro herceg, a nagy alkimista-feltaláló szelleme. Feltalált speciális puskát, vízen és földön járó kocsit, örökégő lámpást, többszínű nyomtatót, vízhatlan anyagot, és sok nyelven megtanult, hogy elmélyülhessen az okkult tudományokban. Raimondo herceget oly nagy rejtelmű mágusokkal szokás egy napon emlegetni, mint Saint Germain vagy Cagliostro grófja.
1771-ben halt meg, de röviddel előtte még lélegzetelállító műalkotásokkal rendeztette be a nápolyi San Severo kápolnát, sőt, annak kriptáját is: ott függ két konzervált emberi csontváz (egy férfi és egy női), melyen a csont fölött a teljes érrendszer minden apró részlete úgy látható, mintha kővé dermedt volna, miközben minden más szövetet gondosan eltávolítottak. A nép azt suttogja, hogy Raimondo herceg saját két szolgáját preparálta ki. Alkimisták és tudósok azóta sem tudják, hogyan készülhetett e két (a szó szoros értelmében is) vérfagyasztó kiállítási tárgy. Csak egyetlen plauzibilis megoldást tudnak mondani: a még elő vérkeringésbe kellett valamit befecskendezni, amitől megkövültek az erek, másképp nehezen jut el bármi szer a test minden részébe. Sergio Benvenuto olasz pszichoanalitikus ma is arról számol be, hogy több nápolyit ismer személyesen, aki ördögűzésnek kívánja alávetni magát, mert biztosra veszi, hogy Raimondo herceg szelleme munkál benne.
A nápolyiak ördögűzés előtt és után is mindenekfölött szeretik a főtt tésztákat valamilyen „sugóval”, vagyis a mindenkori tésztafajtához illő mártással. A tojás nélküli, durumlisztből készülő ipari tésztákhoz inkább a délies (többnyire olívaolajas) szószok valók; erre mondják azt, hogy a tészta mintegy a „hátán hordozza” a sugót. A házilag készült tojásos tésztákhoz – amelyek alkalmasint beszívják a szószt –, inkább az észak-olaszos vajas mártások illenek.
A nápolyi makarónihoz (maccheroni alla napoletana) vásároljunk eredeti olasz makarónit vagy bucatinit. Másfél kilónyi szép marhahús kell hozzá, amit konyhai kötözőspárgával szabályos formára kötözünk. Sózzuk-borsozzuk, majd forró disznózsírón megforgatjuk egy olyan lábosban, amely nem sokkal nagyobb, mint a hús maga. (Lehet hátszín vagy kicsontozott rostélyos, melynek a csontját szintén belefőzzük.) Amikor egyenletesen megbarnult, kivesszük a lábosból, s az ott maradó zsiradékon megforgatunk apróra vágva egy répát, két szál szálzellert, két hagymát, két gerezd finomra vágott fokhagymát. Visszahelyezzük a húst, sózzuk-borsozzuk, majd apránként felöntjük fél liter fehér szárazborral. A következő adag bor mindig csak akkor kerüljön bele, ha az előző már elpárolgott. Ezután négy evőkanál sűrített paradicsomot keverünk bele, s felöntjük fél liter szárnyas- vagy marhahúslevessel, hogy a húst épp ellepje. A lábosfedőn ki rést hagyva tegyük 180 Celsius fokos sütőbe két órára. Ha kész, kivesszük a húst, amit tetszés szerint fogyasztunk a makaróni után főételnek főtt zöldséggel vagy salátának: csíkokra vágva, nyers hagymával, szardellával, sült pirospaprikával, capribogyóval, olívaolajas-borecetes- fűszernövényes öntettel.
A makarónihoz csak a sűrű, ízes szószra van szükségünk. Ezt, ha kell, sűrítjük még, friss borsot őrölünk bele, a zöldségeket szétnyomkodjuk benne villával. A makarónit kivételesen feltördeljük (5 centis darabokra), így főzzük meg nem túl puhára bő, sós vízben. Lecsöpögtetjük, két kanál olívaolajjal összekeverjük. Egy lapos, széles tűzállótálat olívaolajjal kikenünk, lerakunk bele egy réteg tésztát, bőven meglocsoljuk szósszal, vékonyra szelt mozzarellát rétegelünk rá friss bazsalikomlevéllel, majd újabb tészta, mártás, sajt és bazsalikomréteg következik. A tetején a sajtra ismét szószt öntünk, és néhány kocka vajat dobunk rá. 200 Celsius fokos sütőben 10 perc alatt elkészül. Nagyon forrón kell tálalni, markáns első fogásként 6-8 embernek elég.
A nápolyiak igencsak nevezetesek kávészenvedélyükről. A külföldinek elég csupán rövid időt eltöltenie itt ahhoz, hogy ettől kezdve a legtöbb európai régió kávéját fádnak és unalmasnak találja. Ami szomorú: hiába hozzuk haza a legkülönlegesebb pörkölményt, soha nem érjük el ugyanazt a hatást, még a legjobb géppel sem. A kávéjuk attól olyan jó, hogy különleges nápolyi vízzel készül, amely acqua del Serino néven ismert, s – mint majd látni fogjuk – más titka is van.
Itáliában a 16. században már pizza néven emlegettek sok mindent, ami kerek és lapos. A nagy reneszánsz szakács, Bartolomeo Scappi hat „pizzareceptet” közöl szakácskönyveiben, ám ezekből csupán kettő élesztős, viszont mindegyik cukros. Ráadásul egyiken sincs paradicsomos feltét. A legkevésbé a nápolyin, amely afféle lapos gyümölcskenyér volt: hámozott mandulát, fenyőmagot, friss datolyát és mazsolát törtek össze hozzá mozsárban, cukrot, elég sok tojás sárgáját, vajat kevertek bele, majd rózsavízzel és fahéjjal ízesítve leveles tésztára kenve kisütötték. Egyes változataiba marcipán és szárított gyümölcs is került.
Ez még jóval a mai értelemben vett pizza megszületése előtt volt, amelynek keletkezéséről annyi a történet, mint égen a csillag. Némely nápolyiak még olyan meséket is szívesen kolportálnak, hogy egy nápolyi pék, Luigi Campagneri nevezte el e tésztát 1788-ban élt Pizza nevű kutyájáról. De hát Olaszországban sok nemzeti ételről folynak késhegyre menő viták, hogy ezt vagy azt hol találták ki, és ki csinálja az „igazit”.
Lepényféléket számtalan nép készített ősidők óta. A pizzához azonban össze kellett találkoznia a lágy búzából készült, enyhén élesztőzött kenyértésztának, az óriási fafűtéses kemencének, továbbá annak, hogy a longobárdok elhozzák Itáliába a bölényt, melynek tejéből idővel elkészülhetett a mozzarella nevű gyúrt sajt, amely (ha igazi) megolvadva nem gumisodik meg. És kellett persze Kolumbusz Kristóf, hogy elhozza a paradicsomot a tengerentúlról.
A pizza a 17. században Nápolyban már helyi nevezetesség, készítőit pizzaiolóknak hívják. A piceà és a pizà régi nápolyi kifejezés, olyasmit jelentett, hogy „hórukk”, esetleg „zsupsz” vagy efféle, s így arra a mozdulatra utalhatott, amellyel a lapos kenyeret beteszik vagy kiveszik a kemencéből. Eleinte paradicsom még nincs a tésztán, ez csak a 18. században terjed el. A pizza közvetlen őseként egyébként a Dél-Franciaországban még ma is ismert pissaladière-t tartják számon, melyen elég sok lassan és soká dinsztelt hagyma, szardella és olajbogyó a feltét.
Az első pizza-házhozszállítást 1889-ben jegyezték fel. A nápolyi Raffaele Esposito volt a szerencsés, akinél az épp arra járó I. Umberto olasz király és felesége, Savoyai Margit (Margarita királynő) leadta a megrendelést. Raffaele ekkor készítette el azt a nemzeti trikolorban tündöklő – mozzarellás, paradicsomos, friss bazsalikomos – verziót, melyet ma is pizza Margherita néven tisztelünk. Innen már csak egy lépés volt a világhír, de ehhez még a huszadik század elején sok nápolyinak kellett kivándorolnia Amerikába.
New Yorkban 1905-ben nyílt meg az első pizzeria, amely egyik napról a másikra óriási sikert aratott. Amerikában és világszerte számtalan fajtája alakult ki a pizzának, melynek gyakran nincs köze már az eredetihez, sőt, ellentmond az alapvető és Nápolyban még ma is megingathatatlan pizzaértékeknek.
Amikor Eisenhower elnök 1952-ben azt találta mondani, hogy New Yorkban jobb pizzát evett, mint Nápolyban, kisebb diplomáciai feszültség támadt a két ország között. Azóta megalakult a Vera Pizza Napoletana szövetség, amely pontokba foglalta az igazi nápolyi pizza szabályait: kizárólag lisztből, élesztőből (por is megengedett), vízből és sóból készülhet. Zsiradék és tojás használata tilos. A tésztát csakis kézzel, vagy legfeljebb olyan géppel szabad gyúrni, melytől nem melegszik fel túlzottan. Kinyújtása kizárólag kézzel történhet, sosem sodrófával, sütéskor közvetlenül a fatüzelésű kemence kövére kell helyezni (tepsi, fémforma tilos), a hőmérséklet akkor jó, ha eléri a 400 Celsius fokot. A pizza kerek, átmérője nem haladja meg a 30 centit. Nem sül tovább, mint 2-4 perc, a rátét inkább díszítmény, a lényeg a tészta. Ez viszont a kenyérkészítő mester műremeke: ha túl vékony, akkor túl ropogós, mint a keksz, ha túl vastag, akkor már nem is pizza, hanem amolyan „sütemény”. A variációk alapját a nagy klasszikusoknak kell képezniük. Ezek: marinara, margherita, al formaggio és a calzone (ez utóbbi töltött pizza, mely eredetileg ricottával és szalámival készült). Mindettől csak jó ízléssel és komoly kulináris felelősségtudattal szabad eltérni!
Ilyen szabályok szerint készítette pizzáját egy New Yorkba kivándorolt fiatalember. Minden hozzávalót otthonról hozatott, pizzája mégsem lett tökéletes (azaz igazi nápolyi). Mígnem egy idős, tapasztalt pizzaiolo egyszer odasúgta neki: „Acqua del Serino!”. A fiatalember azóta a lágy vizet is Nápolyból hozatja, s ezzel könnyebben megkel a tésztája, még a karimája is éppolyan lesz, ahogy a nagykönyvben meg van írva: kicsit duzzadt, átsült, mégsem ropogós.
A régi édes pizza utódai egyébként ma is vígan élnek. Ilyen a kampániai csokoládétorta is, amely disznóvágáskor készül frisss vérrel, s ugyanúgy hívják, mint a véres hurkát („sanguinaccio”). Összekevernek 80 deka cukrot, 10 deka kakaót 10 deka lisztet, s felöntik egy liter vaníliás tejjel, majd hozzáadnak negyed liter leszűrt vért. Nagyon kis lángon, folyamatos keverés mellett krémmé főzik, s közben hozzáadnak 10 deka vajat, 10 deka keserű csokoládét, kevés fahéjat. Végezetül pirított mandula, fenyőmag, kandírozott citrom- és narancshéj kerül bele, esetleg csurranásnyi rum. Tortaformában lehűtik, hidegen vágják meg.
A „costoleta alla pizzaiola” jellegzetes nápolyi étel, mégsem pizza. Neve csupán arra utal, hogy a húshoz paradicsomos mártást adnak. Fejenként egy szelet sertés-hosszúkarajt megsózunk-borsozunk. Olívaolajon erős lángon mindkét oldalát megpirítjuk. A húst kivesszük, az olaj nagy részét kiöntjük (máshoz használjuk), a maradékot egy evőkanál friss olívaolajjal frissítjük. Ezen 4-5 gerezd fokhagymát közepes lángon megforgatunk. Lehetőleg friss oreganót hintünk bele, majd két evőkanál paradicsompürét és félkiló hámozott, felaprított paradicsomhúst teszünk bele. Felöntjük egy pohár száraz vörösborral, felforraljuk, felére sűrítjük. Sózzuk, borsozzuk esetleg csipetnyi cukorral ízesítjük. Beletesszük a hússzeleteket, s a lehető legkisbeb lángon készre pároljuk (15-20 perc alatt elkészül). Tepsiben sült rozmaringos csónakkrumplit adunk hozzá.
A nápolyiak egyébkén a róluk szóló mondást inkább úgy értelmezik, hogy aki látta Nápolyt, az nem akar többé elmenni onnan, ha mégis mennie kell, hát inkább meghal. Más kutatók szerint viszont egyszerű szótévesztésről van szó. A „vedi Napoli e poi muori” (Nápolyt látni és meghalni) mondatban a „muori” jelentheti ugyan a meghalást, ám Muorinak hívnak egy környékbeli falucskát is. Valaki talán csak annyit akart egyszer mondani, hogy „Ha megnézted Nápolyt, nézd meg Muorit is”.
gasztró 2.
Pizza története:
Maga a pizza szó az olasz "picea" szóból ered, melyet a rómaiak a kenyér kemencében sütésének leírására használtak.
A pizza első feltűnése a dél-itáliai görög kolóniák idejére tehető. A pizzát Vergilius Aenisában említik először. A Cato (kr.e 209-149) által írt Róma történetében is említ egy "lapos kelt tésztát, melyet olívaolajjal, fűszerekkel és mézzel édesítenek, és köveken sütnek meg". A kr.u. 79-ben "elpusztult" Pompei maradványai között a régészek olyan üzleteket tártak fel, amelyek a mai modern pizzériák elődeinek tekinthetők.
Ezek a pizzák azonban még különbözőek voltak a ma ismert pizzától. Eredetileg a pizza kenyértésztából gömbölyített, lapított, különböző zöldségekkel megrakott lángos volt. Továbbá, a korai pizza elkészítésénél paradicsom helyett mézet használtak, hiszen a paradicsom ekkor még ismeretlennek számított Európában. A XVI. században az amerikaiak ugyan behozták a paradicsomot Európába, de ekkor számos európai még azt gondolta, hogy a paradicsom mérgező (és valóban az is néhány fajtája). Így csak a XVIII. századtól használtak paradicsomot a pizza elkészítéséhez, főleg Nápoly szegénynegyedeiben volt ez divat. A pizza Nápoly igazi turistalátványossága lett. A Nápolyba látogatók elzarándokoltak a város szegénynegyedeibe, hogy kipróbálják a helyi specialitást.
Maga a pizza szó az olasz "picea" szóból ered, melyet a rómaiak a kenyér kemencében sütésének leírására használtak.
A pizza első feltűnése a dél-itáliai görög kolóniák idejére tehető. A pizzát Vergilius Aenisában említik először. A Cato (kr.e 209-149) által írt Róma történetében is említ egy "lapos kelt tésztát, melyet olívaolajjal, fűszerekkel és mézzel édesítenek, és köveken sütnek meg". A kr.u. 79-ben "elpusztult" Pompei maradványai között a régészek olyan üzleteket tártak fel, amelyek a mai modern pizzériák elődeinek tekinthetők.
Ezek a pizzák azonban még különbözőek voltak a ma ismert pizzától. Eredetileg a pizza kenyértésztából gömbölyített, lapított, különböző zöldségekkel megrakott lángos volt. Továbbá, a korai pizza elkészítésénél paradicsom helyett mézet használtak, hiszen a paradicsom ekkor még ismeretlennek számított Európában. A XVI. században az amerikaiak ugyan behozták a paradicsomot Európába, de ekkor számos európai még azt gondolta, hogy a paradicsom mérgező (és valóban az is néhány fajtája). Így csak a XVIII. századtól használtak paradicsomot a pizza elkészítéséhez, főleg Nápoly szegénynegyedeiben volt ez divat. A pizza Nápoly igazi turistalátványossága lett. A Nápolyba látogatók elzarándokoltak a város szegénynegyedeibe, hogy kipróbálják a helyi specialitást.
A modern pizza feltalálását nápolyi Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki az 1780-ban alapított és ma Pizzeria Brandi néven még mindig működő Pietro e basta cosi sütödében dolgozott. 1889-ben a szavojai I. Umberto király és Margherita királyné látogatása alkalmából különleges pizzát készített. A pizza az olasz trikolór színeiből épült fel: zöld (bazsalikom), fehér (mozzarella) és piros (paradicsom). Készítője elnevezte Margherita pizzának, a királynő után, tehát ez volt a legelső pizza, és innen ered sokak kedvenc pizzájának a neve.
1830-ig a pizzákat nyitott standokon árulták, és utcai árusok kínáltak őket. Az első mai értelemben vett pizzéria 1830 környékén nyílt meg Nápolyban, a neve Pizzeria Port`Alba volt. Ekkor a pizza volt az egyetlen étel Nápolyban, amihez a szegény emberek hozzájutottak télvíz idején.
Nápolyi pizza 4 személyre eredeti recept alapján:
1830-ig a pizzákat nyitott standokon árulták, és utcai árusok kínáltak őket. Az első mai értelemben vett pizzéria 1830 környékén nyílt meg Nápolyban, a neve Pizzeria Port`Alba volt. Ekkor a pizza volt az egyetlen étel Nápolyban, amihez a szegény emberek hozzájutottak télvíz idején.
Nápolyi pizza 4 személyre eredeti recept alapján:
- 500g liszt
- 20g sörélesztő
- 2,5dl víz
- 10g só
Az élesztőt 5 kanál langyos vízben el kell keverni. (A víz hőmérsékletére nagyon kell vigyázni, mert a túl meleg, vagy a túl hideg vízben az élesztő nem tudja majd a tésztát kellőképpen keleszteni). Ezután 80g lisztet hozzáadunk, elkeverünk, és körülbelül 1 órát hagyjuk pihenni szobahőmérsékleten.
A megkelt gombócunkhoz hozzáadjuk a maradék lisztet, és lassan hozzáöntjuk a sóval elkevert szobahőmérsékletű vizet. Elkezdjük gyúrni a tésztánkat, amelyet egy jó 10 percig dagasztani kell, néha odacsapkodni a lisztezett nyújtódeszkához. A tészta akkor jó, amikor már teljesen sima a felülete, és látunk benne buborékokat. Ezután labdát készítünk belőle, lisztezett edénybe tesszük, a tetejére keresztet húzunk, letakarjuk vizes konyharuhával és szobahőmérsékleten hagyjuk pihenni még a kétszeresére meg nem duzzad. Ez általában 2-3 órát vesz igénybe. Abban az esetben ha a konyhánk hideg akkor úgy tudjuk a kelesztést elősegíteni, hogy a sütőnket 200 fokra felmelegítjük, majd kikapcsoljuk, és 10 perc elteltével beletesszük a pizzatésztánkat.
A megkelt tésztát ismét belisztezzük, átgyúrjuk energikus mozdulatokkal, majd kinyújtjuk, a tepsibe helyezzük, még 1 órát kelesztjük és kész a pizza tésztánk.
A megkelt tésztát ismét belisztezzük, átgyúrjuk energikus mozdulatokkal, majd kinyújtjuk, a tepsibe helyezzük, még 1 órát kelesztjük és kész a pizza tésztánk.
Pizza Margherita
- pizza tészta
- paradicsom szósz
- mozzarella sajt
- bazsalikom
- olivaolaj
A tésztánkra paradicsomszószt teszünk, majd a felszeletelt mozzarella sajtot. Ezután meglocsoljuk olivaolajjal, és a felmelegített sütőben (220-250 fok) 15 percig sütjük. A kész pizzára friss bazsalikom levelet szórunk.
Sfogliatelle:
- 20 g só
- 4 db tojás
- 250 g búzadara
- 1 csomag vaníliás cukor
- csipet fahéj
A leveles tészta elkészítése:
A lisztet, a sót, 3 tojást, és a hidegvízet összekeverve el kell kezdeni a tésztánkat gyúrni, amikor már jól összegyúrtuk ezeket az alapanyagokat, akkor egy labdát készítünk belőle, follpackba tekerve 30 percre a hűtőszekrénybe tesszük majd kivesszük kinyútjuk a tésztát, és a tetejére kenjük a sertészsírt. (Mivel a műveletet 6-szor kell megismételni és a végén is még szükség van a zsírra így óvatosan bánjunk a mennyiséggel) Ezután összehajtjuk a tésztát, méghozzá a sarkokat húzzuk középre így a sertészsírt teljesen eltakarjuk, sőt a nyújtófával még kicsit nyújthatunk is rajta, így teljes egészében a zsír beivódik a tésztába, majd kettéhajtjuk és 15 percet pihentetjük. Ezt a műveletet még 5-szor ismételjük, és rakjuk a 6-szor hajtogatott tésztánkat 30 percre a hűtőbe. Majd kivesszük és nagyon vékonyra (1mm vastagságú) elnyújtjuk a tésztát, a tetejét zsírral megkenjük és feltekerjük. A nápolyi asszonyok szerint a feltekert tésztának 7-8cm átmérőjűnek, és 30cm hosszúnak kell lennie. Ezt a tésztát minimum 12 óráig hagyjuk a hűtőben pihenni. A hűtőből kivéve 1 cm-es darabokra vágjuk, és a hüvelykujjunk segítségével középről a tésztát elkezdjük kihúzni, a klasszikus kagyló formáját képezve a sfogliattellának.
Töltelék: a túrót, a porcukrot, a vaníliás cukrot, az apróra vágott kandírozott gyümölcsöt, 1 tojást, és a kihűlt búzadarát (a búzadarát vízzel, egy csipet sóval felfőzzük) összekeverjük, és ezzel töltjük a szélekről.
A sütés 200 fokon 15 percig, majd 180 fokon újabb 10 percig.
· 10 db közepes méretű citrom
· 1 liter 90 fokos tiszta alkohol
· 400 g cukor
· fél liter víz
Az első lépés jó alapossan megmossuk a citromokat, és nagyon vékonyan levágjuk a héját. Figyelem a fehér része a citromnak nem kell a limoncelloba, így ezt nem szabad belevágni. A levágott héjakat tegyük egy vágódeszkára, és vágjuk vékony csíkokra. Majd a citrom csíkokat tegyük egy légmentesen lezárható üvegbe, öntsük rá az alkoholt és 15 napig hagyjuk így pihenni.
A 15 nap leteltével először készítsünk cukorszirupot. Egy lábasba öntsük bele a cukrot és a vízet, majd főzzük fel. Ezután zárjuk el a gázt, és a szirupot hagyjuk kihűlni szobahőmérsékletre.
Majd vegyítsük a citromcsíkokkal teli alkoholt, és a szirupot. Szűrjük át többször az elkészült limoncellonkat, hogy ne maradjon benne citrom darab. A végén töltsük üvegbe, hagyjuk egy pár napig száraz hűvös helyen pihenni. Ezután rakjuk a mélyhűtőbe, és már fogyaszthatjuk is a házilag készített finom likőrünket.
"Két igazi, eredeti nápolyi pizza van, amiket még az EU is eredetvédelemben részesített. Az egyik a Margherita vagy Margarita pizza, a másik a Marinara pizza.
Ez utóbbi nem annyira ismert Olaszországon kívül, és ez talán nem véletlen. Lévén nemcsak egyáltalán nincs feltétekkel megpakolva, de még sajt sincs rajta. Az egyetlen igazi feltét néhány szelet fokhagyma, amikkel ez az igazi nápoly környéki szegényétel inkább egyfajta ropogós snackre, mintsem egy általunk megszokott pizzára emlékeztet."
kóstoltam mindkettőt, és hát a marinara is valami isteni és az illata még istenibb:D:D
gyönyörűek:D
most szuksegem van egy kis irasra. miutan a Maria leteremtett, hogy szerinte nem vagyok eleg kezdemenyezo es, hogy o nem a fonokom, jah meg hogy a nyelv az csak egy indok nekem.
en nem igazan erzem ezt, van ra par nyomos peldam is, mar a remidaba is mondtak hogy latszik hogy mennyire probalom megerteni amit mondanak es segiteni nekik. De en azt erzem hogy egyre tobbet vallalok be es egyre tobb dolgot csinalok egyedul, mert meg mindig nem ertem meg mit mondanak, de egyre tobbet fejlodtem mind az angol mind az olasztudasom.
ma a remidasokkal elmentunk a Marie Curiebe ahol 6 enyhen fogyatekossal foglalkoztunk, volt aki ora koze ideg rohamot kapott, de ot ki is vittek vagy volt aki igazabol nem csinalt semmit, az egyik srac nagyon cuki volt meg korbe puszilt mindenkit majd elkezdett rajzolni es igazabol nem is azt csinalta ami a feladat volt de nagyon kis kedves volt. Igaz az egyik lany akivel sokat beszelgettunk, furivolt, de probaltam segiteni neki, megkerdezte tolunk hogy van e baratunk illetve hogy mi volt a neve, es a foglalkozasa, meg hog
nonapi kituzoket csinaltunk veluk, meg beszelgettunk is veluk de igazabol ok kokemeny napolitant beszelnek amit meg neha a Maria sem ert meg, mert mas mint az olasznyelv.
hat ma este is megyunk egy olasz orara, utana meg talalkozom az Agival aki hozza az angol konyveket meg segit az olaszba, csak nem tudom mi van velem itt, de biztos a rossz ido miatt de folyamatosan faradt vagyok.
minden kedden fogunk jarni a Marie Curiebe ahol problemas fiatalokkal fogunk foglalkozni,
holnap lesz egy meetingunk a cuntoba, a sajat foglalkozasunkkal kapcsolatban amit meg az elejen terveztunk meg a Mariaval.
pàr dolog
nah nèha megtalàlom a helyes betuket is ezen az olasz gepen
ime a cunto
http://cunto.it/ az oldalon olvashattok rola par dolgot, ez a kozpont , ide jelentkeztunk, most is itt vagyunk
itt segitunk tanulni es itt tartunk ketten a Mariaval foglalkozast a sajat gondolatunk alapjan
http://www.famigliadimaria.org/
ez pedig a remida
http://www.remidabologna.it/p/3/news.html
meg jelentkezem...
X.o.X.o
2014. március 10., hétfő
2014. március 7., péntek
elmúlt a tél:D
a tegnapi és a mai napról.
tegnap délelőtt a Remidába voltunk, ez az alapitvány újrahasznosítással dolgozik,mindenféle anyag megtalálható és azzal foglalkozik hogy bemutassa ezeket a gyerekeknek és, hogy mit lehet belőlük alkotni.
itt közösen gondolkoztunk, hogy mit csináljanak a gyerekek nő napra :D
majd elmentünk egy suliba, ahol szellemi fogyatékosok tanulnak, illetve nem mindenki beteg, pl az egyik lány nem tud se írni sem olvasni, vagy épp van aki Down kóros, itt megbeszéltük hogy mikor fogunk jönni és mit fogunk csinálni
majd elmentünk egy suliba :) ami elég rossz környéken van, segítettünk a gyerkeknek leckét írni :D persze én nagy segítség voltam már megint :D pláne az írásnál és az olvasásnál, de azért előkerült pár matek példa is, de persze mikor volt már az, amikor tizedesjegyű számokkal szoroztunk:D:D:D
majd ezekkel a gyerekekkel festettünk és rajzoltunk..
persze mindenki engem támadott le mert hogy nem értettem túl sokat abból amit mondanak de nekik tetszett hogy kinevethettek :D de legközelebb magyarul fogok velük beszélni, :D
a mai napon egy másik iskolába mentünk ahol 4 csoportba foglalkoztunk ovisokkal :D nagyon édesek voltak
a foglalkozáson a papír volt a téma, itt megmutatták nekik hogy a papír mire való, és hogy a papírtak is van szíve :D
sztetóskoppal hallgathatták, hogy milyen hangja van a papírnak ha morzsoljuk vagy ha simogatjuk. majd pedig egy montázst csináltak papírból
igazán nagy élmény volt :D sok kis törpével
és a legnagyobb élményt az nyújtotta, hogy egy kisfiú aki egyébként nem beszél semmit sem az osztályba úgy elcsacsogott velünk, hogy csak nah.
most egy kis siesta majd találkozunk a pszichologussal meg a barátjával és elmegyünk sétálni, majd pedig irány az Olasz Ágival :D
tegnap délelőtt a Remidába voltunk, ez az alapitvány újrahasznosítással dolgozik,mindenféle anyag megtalálható és azzal foglalkozik hogy bemutassa ezeket a gyerekeknek és, hogy mit lehet belőlük alkotni.
itt közösen gondolkoztunk, hogy mit csináljanak a gyerekek nő napra :D
majd elmentünk egy suliba, ahol szellemi fogyatékosok tanulnak, illetve nem mindenki beteg, pl az egyik lány nem tud se írni sem olvasni, vagy épp van aki Down kóros, itt megbeszéltük hogy mikor fogunk jönni és mit fogunk csinálni
majd elmentünk egy suliba :) ami elég rossz környéken van, segítettünk a gyerkeknek leckét írni :D persze én nagy segítség voltam már megint :D pláne az írásnál és az olvasásnál, de azért előkerült pár matek példa is, de persze mikor volt már az, amikor tizedesjegyű számokkal szoroztunk:D:D:D
majd ezekkel a gyerekekkel festettünk és rajzoltunk..
persze mindenki engem támadott le mert hogy nem értettem túl sokat abból amit mondanak de nekik tetszett hogy kinevethettek :D de legközelebb magyarul fogok velük beszélni, :D
a mai napon egy másik iskolába mentünk ahol 4 csoportba foglalkoztunk ovisokkal :D nagyon édesek voltak
a foglalkozáson a papír volt a téma, itt megmutatták nekik hogy a papír mire való, és hogy a papírtak is van szíve :D
sztetóskoppal hallgathatták, hogy milyen hangja van a papírnak ha morzsoljuk vagy ha simogatjuk. majd pedig egy montázst csináltak papírból
igazán nagy élmény volt :D sok kis törpével
és a legnagyobb élményt az nyújtotta, hogy egy kisfiú aki egyébként nem beszél semmit sem az osztályba úgy elcsacsogott velünk, hogy csak nah.
most egy kis siesta majd találkozunk a pszichologussal meg a barátjával és elmegyünk sétálni, majd pedig irány az Olasz Ágival :D
2014. március 6., csütörtök
.jpg)
2014. március 4., kedd
gasztrónomia
Nápoly a pizza őshazája. A modern pizza feltalálását a nápolyi Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki az 1780-ban alapított és ma Pizzeria Brandi néven még mindig működő Pietro… e basta cosi sütödében dolgozott, és 1889-ben a szavojai I. Umberto király és Margherita királyné látogatása alkalmából különleges pizzát készített. A pizza az olasz nemzeti színekben készült: zöld (bazsalikom), fehér (mozzarella) és piros (paradicsom), és készítője a királynéról nevezte el. Igazán finom:) elég sokszor ettem már ebből a pizzából:) de sok helyen szeretném kipróbálni, hogy milyen :D
Az előételek közül helyi jellegzetesség a crostini alla napoletana (vékony kenyérszeletek mozzarellával, articsókával és paradicsommal enyhén megpirítva),valami isteni :). impepata di cozze (friss kagylók citromlében, petrezselyemmel és olívaolajjal elkészítve), mozzarella in carozza (kenyérszeletek mozzarellával összepirítva), továbbá a zucchine a scapece (sült zucchini) és a peperoni farciti (töltött pepperoni).
A főételek kategóriájából megemlítendő a minestra marinata (káposztaleves sonkával vagy kolbásszal) és a zuppa di cardoni(articsókaleves csirkehússal). A jellegzetes olasz tésztaféleségek közül megemlítendő a maccheroni cacio e uova (sajtos, tojásos makaróni), apasta fritte (sült tészta, húsgombócokkal) és a fusilli alla napoletana (zöldséges makaróni). Asartú puffaszott rizs és húsgombócok keveréke, zöldséggel, gazdagon fűszerezett öntetekkel.Ez az utolsó annyira nekem nem ízlett, de persze biztosan finom:D
Elterjedt ételek az anguilla in umido és az anguilla alla griglia (mindkettő sült angolnából készül). A coniglio all'ischitana nyúlhúsból és paradicsomszószból készül. A polpo alla luciana főtt polip gazdagon fűszerezett köretekkel. A cervella alla napoletana borjúvelőből és rengeteg zöldségből készül.
Híres nápolyi cukrászsütemények a babà (hazánkban szavarinként ismert), a sciù (csokoládé vagy kávékrémmel megtöltött tészta) és a pastiera(többrétegű, rizsből vagy lágyított búzából készült sütemény). Nápolyi különlegesség a sfogliatella, amely leginkább a croissanthoz hasonlít.
Campania a borairól is híres. A legismeretebb bor a Taurasi (száraz, vörös), mely Avellino vidékéről származik; a Cilento vidékéről származó szintén vörös, száraz Aglianico del Cilento és Aglianico di Guardia Saframondi borok; Ischia szigetéről elsősorban fehér borok származnak, azIschia Bianco, Ischia Biancolella és az Ischia Forastera; a Vezúv lejtőin termelik a világhírű Vesuvio Bianco (száraz, fehér), Vesuvio Rosato (száraz, rosé) és a Lacryma Christi (száraz, fehér) borokat.
2014. március 2., vasárnap
első hónap
Csodás első hónap volt.
Sokat tanultam magamról és a határaimról.
Képes vagyok változni.
Más környezet, más kultúra,más emberek. Itt magamnak kell megteremteni mindent. A főzéstől elkezdve, a vásárláson át a barátságokon túl, és a felejtésen át.
Szükségünk van időnként változásra, hogy tudjuk van egy út amit be kell járnunk, amit meg kell ismernünk.
Meg kell mutatnunk magunkat másoknak, esélyt kell adnunk másoknak, hogy megismerhessenek minket.
Ez egy nem mindennapi lehetőség, hogy itt vagyok, és itt élhetek ezek az emberek között és láthatóm, hogy milyen máshol.
Ha itt képes vagyok megtalálni önmagamat, és miért ne lennék képes, bárhol képes vagyok talpon maradni.
Sok minden van amit várhatok. Hiszen máris eltelt egy hónap, hipp hopp és fel sem tűnik és már mehetek is haza.
Várom a Dórival az Ágival való találkozást, hiszen színt hoznak a mindennapokba és magyarul cseverészhetünk órákon át :D
Várom a Pankát, aki májusba nem messze lesz Nápolytól 9 napig, csak 20 kmre.
Várom a Húsvétot, hogy elmehessek Rómába , hiszen nagyon szeretnék ott lenni,
Várom , hogy a többiekhez elmehessek .
Várom, a felejtést.
Várom, a remek kalandokat, a szebbnél szebb dolgokat.
És tudom, hogy a jövőm előttem áll, csak lépnek kell, hagynom hogy az ár magával vigyen. Néha csak kimegyek az erkélyre és nézem ezt a csodást várost, és el sem hiszem, hogy itt vagyok, itt élek közöttük.
Szeretlek titeket :) <3
Érezzétek jól magatokat a bőrötökben , és amikor kiléptek az utcára vegyetek egy mély levegőt, és ne cska lássátok ami körülvesz titeket, hanem érezzétek is a szívetekben :)
Sokat tanultam magamról és a határaimról.
Képes vagyok változni.
Más környezet, más kultúra,más emberek. Itt magamnak kell megteremteni mindent. A főzéstől elkezdve, a vásárláson át a barátságokon túl, és a felejtésen át.
Szükségünk van időnként változásra, hogy tudjuk van egy út amit be kell járnunk, amit meg kell ismernünk.
Meg kell mutatnunk magunkat másoknak, esélyt kell adnunk másoknak, hogy megismerhessenek minket.
Ez egy nem mindennapi lehetőség, hogy itt vagyok, és itt élhetek ezek az emberek között és láthatóm, hogy milyen máshol.
Ha itt képes vagyok megtalálni önmagamat, és miért ne lennék képes, bárhol képes vagyok talpon maradni.
Sok minden van amit várhatok. Hiszen máris eltelt egy hónap, hipp hopp és fel sem tűnik és már mehetek is haza.
Várom a Dórival az Ágival való találkozást, hiszen színt hoznak a mindennapokba és magyarul cseverészhetünk órákon át :D
Várom a Pankát, aki májusba nem messze lesz Nápolytól 9 napig, csak 20 kmre.
Várom a Húsvétot, hogy elmehessek Rómába , hiszen nagyon szeretnék ott lenni,
Várom , hogy a többiekhez elmehessek .
Várom, a felejtést.
Várom, a remek kalandokat, a szebbnél szebb dolgokat.
És tudom, hogy a jövőm előttem áll, csak lépnek kell, hagynom hogy az ár magával vigyen. Néha csak kimegyek az erkélyre és nézem ezt a csodást várost, és el sem hiszem, hogy itt vagyok, itt élek közöttük.
Szeretlek titeket :) <3
Érezzétek jól magatokat a bőrötökben , és amikor kiléptek az utcára vegyetek egy mély levegőt, és ne cska lássátok ami körülvesz titeket, hanem érezzétek is a szívetekben :)
2014. március 1., szombat
Pompeii
Számtalan kérdés merült fel bennem , amikor a romok között sétáltam....
Szinte még mindig hihetetlen, hogy ott voltam, illetve az, hogy itt vagyok, és még hol a vég. Annyira tervem van addig, eljutni Rómába , Firenzébe, Veronába, Bolognába, megbeszéltem a Rafaellel és a Hayriysel hogy húsvétkor elmegyünk Rómába, remélem összejön.
Azért vettem Pompeibe egy hütőmágnest oda haza :D
hát kb 3/4 óra utazással eljutottunk a hírhedt városba
a vonat jegy. oda vissza volt kb 4 euró vagy 5 már nem emlékszem...
a belépő minden 26 éven aluli eus állampolgárnak csak 4euró valamennyi :D de lehet, hogy nem 26 hanem csak 24 éven aluli...végül bementünk és ezt láttuk.
pár példa.
Szinte még mindig hihetetlen, hogy ott voltam, illetve az, hogy itt vagyok, és még hol a vég. Annyira tervem van addig, eljutni Rómába , Firenzébe, Veronába, Bolognába, megbeszéltem a Rafaellel és a Hayriysel hogy húsvétkor elmegyünk Rómába, remélem összejön.
Azért vettem Pompeibe egy hütőmágnest oda haza :D
hát kb 3/4 óra utazással eljutottunk a hírhedt városba
a vonat jegy. oda vissza volt kb 4 euró vagy 5 már nem emlékszem...
a belépő minden 26 éven aluli eus állampolgárnak csak 4euró valamennyi :D de lehet, hogy nem 26 hanem csak 24 éven aluli...végül bementünk és ezt láttuk.
pár példa.
"Pompeii ókori római romváros Nápoly közelében, Campania olasz tartományban. Eredeti etruszk neve Pmpei,népszerűsítő irodalomban és útikalauzokban Pompeji,a közelében elterülő mai olasz város neve Pompei. A város a Vezúv lábánál, lávatalapzaton épült. Valószínűleg azoszkok alapították. Gazdasági és politikai fejlődését jelentősen befolyásolták a Nápolyi-öbölben megtelepült görögök. A görög művészet hatása néhány templom, helyiség díszítésében és részben magán a várost körülvevő falon is felismerhető. Rövid ideig az etruszkok is birtokolták, majd aszamniszok. Pompeii részt vett a campaniai városok Róma elleni szövetségében, ennek következtében Kr. e. 89-ben Sulla csapatai megtámadták. Noha szövetségesei segítettek az ostromnak ellenállni, a város Kr. e. 80-ban behódolt Rómának. Ezt követően Colonia Cornelia Veneria Pompeianorum néven római kolónia lett. A Vezúv kitörése pusztította el 79-ben. Hatalmas hamu- és lapillitömeg lepte be a várost, teljesen eltemetve azt.
Pompeii első megtalálása teljesen véletlenszerű volt. A 16. században a Sarno-folyó szabályozási munkálatai során bukkantak rá az első falmaradványokra. 1748. április 6-án kezdték meg hivatalosan az ásatásokat Rocque Joaquín de Alcubierre spanyol mérnök vezetésével, akinek nevéhez fűződik Herculaneum 1738-as felfedezése is. A rövidesen híressé vált lelőhely kiemelt szerephez jutott az újkori európai kultúra fejlődésében. Napjainkban Olaszország egyik kiemelt turisztikai célpontja, a Világörökség része."
állítólag aki ellop valamit a városból azt, szerencsétlenség éri,úgyhogy várom a sorsomat, mert elhoztam 2 db követ és egy tobozt :D:D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)