Azt mindig könnyű megállapítani, hogy kik a barátaink. Ők az egyetlenek, akik megmondják, mikor nézünk ki nevetségesen, mikor csapjuk be magunkat, vagy hogy mikor elég. De csak a legjobb barátok mondják meg az igazat, még akkor is, ha azzal megbántanak téged.

Ha valaki találkozik az igazival, azt egyszerűen tudja. Másra sem tud gondolni. Ő a legjobb barátod és a lelki társad is egyben. Alig várod, hogy vele élhesd le hátralévő életed. Senki és semmi más nem fogható hozzá.

http://www.youtube.com/watch?v=z59r6ro0Yw8

http://www.youtube.com/watch?v=TlR49RV2p5M

http://www.youtube.com/watch?v=dGghkjpNCQ8

http://www.youtube.com/watch?v=akhmS1D2Ce4

Ne az kelljen, aki betoppan, majd hirtelen őrülten szeret, hanem az, aki nem tud és nem is tudott élni nélküled, hiszen utóbbi minden mosolyodtól erősebbnek érzi magát, az, aki meg őrülten szeret valami olyanhoz ragaszkodik betegesen, amit most lát. Valamit, ami felcsillant előtte, de lehet, hogy egy év múlva már sehol sem lesz. Meglátja a csatáidat, és elsétál, hiszen mást képzelt el. Vágyj arra, aki ismer. Aki látja azt, aki vagy. Azt, aki nem törődik az álcáiddal, aki könnyedén átsiklik rajtuk, mert tudja, hogy nincs jelentőségük, és az, ami vagy valójában mögötte van. Ne vessz el a lángokban. A lángok jönnek, fellobbannak, de van, hogy a fényük nem tart túl sokáig, vagy hirtelen kialszik. Vágyj valamire, ami tölt egy életen át. Valakire, akitől többnek érzed magad, hiszen a szerelem elmúlik, de a teljesség, amit a másik miatt érzel.. Az bizony örökre megmarad.

,,Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden."

Nem kellenek nagy dolgok, az apróságokban rejlik a varázslat. A varázslat az, ami többé tesz, amit elő tudsz magadból csalogatni. A varázslat az, ami mindannyiunkban ott van, és csak arra vár, hogy előjöhessen. A csodák, a megvalósult álmok, na meg a hit... Mind ott rejtőzik mélyen, csak arra várva, hogy végre észrevedd, hogy a te életed is lehet más. Másabb, boldogabb, sokkal jobb annál, mint amire vágysz. Csak tudod a varázslat van, akiben egy életre elalszik a hittel, a reménnyel együtt, mert másokra hallgat. Elhiszi azt, hogy nincsenek csillagok, meg színes buborékok, közben meg bárhol vehetsz buborékfújót, és varázsolhatsz színeket az életedbe. Hiszen minden rajtad múlik. Lehet hisztizni, meg másokkal foglalkozni, az mind energiát vesz el attól, hogy megvalósítsd azt, amire vágysz.

. Te döntöd el, hogy mire van időd: magadra, vagy arra, hogy másokat bemocskolsz. Utóbbiból elég csúnya pofonokkal kerülhetsz ki, az első opció viszont a céljaidhoz visz. Rafkós dolog a rosszindulat. Csúnyán, és rohadt alattomosan elhiteti veled, hogy az majd elvisz a célhoz. Aha. Csak egy dolgot elfelejt ez a rafkós izé mondani neked... Egyedül fogsz maradni. Ott fogsz ülni tök egyedül, miközben mindenki sugdolózni fog, ha meglát. Te döntöd el. Varázsolsz az életedben, és megmutatod, hogy mire vagy képes, esetleg mutogatsz meg mocskolódsz. Utóbbi is egy opció, meg életforma, csak épp téged gyilkol. ... méghozzá szépen lassan.

A varázslat az, ami mindannyiunkban ott van, és csak arra vár, hogy előjöhessen. A csodák, a megvalósult álmok, na meg a hit... Mind ott rejtőzik mélyen, csak arra várva, hogy végre észrevedd, hogy a te életed is lehet más. Másabb, boldogabb, sokkal jobb annál, mint amire vágysz. Csak tudod a varázslat van, akiben egy életre elalszik a hittel, a reménnyel együtt, mert másokra hallgat. Elhiszi azt, hogy nincsenek csillagok, meg színes buborékok, közben meg bárhol vehetsz buborékfújót, és varázsolhatsz színeket az életedbe. Hiszen minden rajtad múlik. Lehet hisztizni, meg másokkal foglalkozni, az mind energiát vesz el attól, hogy megvalósítsd azt, amire vágysz.

Egyszer majd nem tűnik el. Egyszer majd marad. Akkor majd a tiéd lesz. Addig élvezd azt, amit kapsz. Hagyd. Engedd el. Ne ragaszkodj hozzá, akármennyire is megérint. Mert lesz, amikor a semmiből kerül elő. Meglátod, és nem érted. Nem érted, hogy eddig hogy gondolhattad, hogy az életed teljes. Nem. Nem volt az. Az a tekintet teszi azzá. Az, amelyik úgy néz rád, hogy elhiszed, valójában tényleg nincs lehetetlen. Az, ami minden kaput megnyit előtted csupán azzal, hogy hitet áraszt. Van ilyen. De tudni kell elengedni. Meg kell tanulni bízni abban, hogy amikor el kell jönnie el fog jönni. Ha ő, akkor ő, ha nem, akkor nem. De legalább az Élet minden alkalommal bizonyítja, hogy vannak még lángok. Olyanok, amiket mások meg sem tapasztalnak. Teljesen mindegy, hogy egyetlen órára, vagy évek tucatjára kapod meg. Csak az számít, hogy legyél jelen a pillanatban, és élvezd. Vedd el azt, amit ad, és add azt, amire szüksége van. Tudod. Ha hozzád van kötve, akkor akármit csinálsz, úgyis visszatér.

:(

http://www.youtube.com/watch?v=SCQGnVrTsAM

http://www.youtube.com/watch?v=vx2u5uUu3DE

http://www.youtube.com/watch?v=FzeLnuTycSE

igazán büszke lehetsz magadra!

"Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan

Lépjen vagy ne? A metró perceken belül megérkezik fülsüketítő, süvítő sebességével. Nincsenek olyan sokan, az időpont is megfelelő lenne, az éjszaka valamiféle sötét méltóságba burkolná tettét. Szívében a halálfélelem helyébe lassan halálvágy furakodott. Döntenie kell. De mi van, ha az oszlopnak támaszkodó nő megfordul és meglátja, mire készül? Akkor egészen biztosan megpróbálja megállítani. Az is igaz, hogy már vagy tíz perce nem mozdult, nem nézett feléje, talán észre sem vette, hogy ott van. A fehéren villódzó, hibás mennyezeti neonlámpa kezdett az idegeire menni, egyre kevésbé tudott gondolataira koncentrálni. ’Nincs értelme, hogy továbbra is áldozat legyek. Az életé, a sorsé. Igazságtalanság. Először Rosemary, aztán a fiam, a munkám, a becsületem. Vége. Ennyi volt.’ Elszántan elindult a peron széle felé, ám amikor a sötét sávra lépett- ahol elvileg tilos tartózkodni-, megingott. A bizonytalanság úrrá lett lelkén, könnyek gyűltek a szemébe, s egyetlen lépést hátrált. ’Badarság.’ Megrázta fáradt, szomorú fejét, elfojtotta a többi könnyet, és visszalépett a tiltott zónába. Ekkor megérezte a jármű közeledtét jelző szellőt, a halál fuvallatát, fény derengett az alagút végén, majd a jól ismert, jellegzetes hang is megütötte fülét. Minél erősebb lett a robaj, benne annál mélyebb és tisztább lett a csend. A peronszélen egyensúlyozva, felszegett fejjel, makacsul nézett farkasszemet a két hatalmas, gonoszan hívogató fényszóróval.

Volt, hogy megláttad és megállt a szíved. Tényleg. Meg kellett kapaszkodnod, hogy ne ess össze. Mert van ilyen, még mindig. Amikor azt hinnéd, már senki sem tud megérinteni hirtelen betoppan valaki, aki felforgat minden addig kiagyalt elméletet, és bebizonyítja, hogy a fele sem igaz, hiszen csak az van, amit a pillanat hoz, az meg hozhat bármit. De a pillanat mulandó. Egyszer még ott van, aztán meg eltűnik hirtelen. Már nem is tudod, hogy milyen volt az a mosoly, az az ölelés, egyszerűen csak azt tudod, hogy volt. Lehet, hogy soha többet nem lesz olyan, vagy már vissza sem jön, de volt - és ezt kell megbecsülni. Azt, hogy amikor kellett ott voltál a pillanatban, és megtapasztaltad azt, amire más egy életen át vágyik. Érezted, és elfogadtad. Szeretted a pillanatot, és nem bántad, hogy el kell mennie.

http://www.youtube.com/watch?v=PW1fSHq688E