Mennyi múlik azon, hogy tudatosan figyeled magad. Hogy egyszerűen nem engeded meg magadnak azt, hogy elsunnyogd, hogy valami bánt. És igen, figyelni az érzéseidet tök szuper dolog, nyitottnak lenni meg egyenesen a megoldáshoz vezet, hiszen ha várod, jönni fog. Mindenre magyarázatot fogsz kapni, hiszen ha befogadó vagy, akkor aztán bárki mondhat bármit, egyetlen mondatában is megtalálhatod azt, ami előre visz. És tudod igen, lesznek pillanatok, amikor nehéz lesz, még akkor is, amikor már elérted a célodat. Ott fogsz csücsülni az életben, amire annyira de annyira vágytál, és meg kell tanulnod élvezni a pillanatot. Azt, amit elértél, az elismerést, az ajándékokat, a pillanatokkal járó csodákat, és nem elsétálni mellettük, miközben még a szemedet is eltakarod, hogy "de igazából nincs erre időm". DE VAN. Kell, hogy legyen időd arra, hogy élvezd azt, amit megszereztél. Fogadd el, és ne érezd rosszul magad - megdolgoztál érte. Minden egyes percéért.

Viszont egy dolgot ne felejts el. Onnantól, hogy megvan, elérted, hatszor annyira keményen kell dolgoznod, mint addig. Alázatosnak kell maradnod, és kitartónak. Ugyanis olyan nincs, hogy megállsz. Az, aki legalább már egyszer tett egy nagy lépést, még sokszor tehet - és tudod mindig az első lépés a legkisebb, hiszen csak utána derül ki, hogy még ettől többre is képes vagy. Edzés, vagy valami hasonló - talán ez a titok.

Semmiért egészen
Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

nem tudom mit tegyek... menjek el innen messzire.. talán akkor jobb lenne. máshol, más helyen nem lennék ennyire magányos, vagy csak én rekesztek ki mindenkit és én nem engedem magam köré őket?nem megy..és talán nem is fog menni..soha....nagyon fáj.nagyon.

Amikor az ember mindent megtenne azért, hogy szeressék, egyetlen hajszálra van attól, hogy örökre elzárja a szívét azelől, amire annyira vágyik - törődésre, szeretetre, odafigyelésre. A görcsösség mindent megöl. A szeretetet amúgy sem lehet akarni: az csak úgy jön. Érkezik, berobban, betoppan az életedbe, lenyomja a kilincset, és nem kérdezi, hogy akarod-e vagy sem. Vágyhatsz rá, akarhatod, de csalódni fogsz, hiszen csak engedni kell, hogy megérkezzen. Elfogadni, és nem kérdezni, hogy honnan jön. Ha folyton várod, ha magadhoz kötnéd, csak egy dolgot fogsz elérni: csalódsz, de leginkább magadban, elzársz, bezársz, és végül soha többet nem leszel kíváncsi a szeretetre, mert szerinted az úgysem létezik. Közben meg..

Csak egy dolgod van az életben: azt csinálni, amiben hiszel. Ha errek képes vagy, kitartóan, határozottan, nem feladva, akkor nem lesz gond. Vagy tudod mit? Lesz. Hátráltatni akarnak majd, meg lebeszélni arról, hogy más legyél. Gáncsolni, meg hasonlók - mert a fura más. A fura elgondolkodtat. De sose hagyd magad. Ha érzed, menj és csináld. Ha érzed, légy önmagad. Egyébként meg csinálják csak. Aki biztos magában, az megingathatatlan. Azt nincs az a gáncsolás, ami földre kényszerítené. Akinek menni kell és megy, az nem néz oldalra, csak az utat figyeli, mert megtanulta, hogy csak az számít.

Van, aki mellett nem tudsz elmenni. Képtelenség. Meglátod, és egyszerűen érzed, hogy köze van hozzád. Nem tudod a hogyant, csak érzed: azt, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, bele az életedbe. Nem kell keresni a pillanatokat, jönnek azok maguktól. Beszáguldanak az életünkbe és szebbé teszik azt. Értük élünk, azokért a percekért, amikor valami megmozdul. Olyankor minden más. Nem csak elhiszed, hogy vannak csodák, hanem be is bizonyosodik, hogy léteznek. Amikor a Véletlen egyetlen pillanatban találkozik a Sorssal képes teljesen megváltoztatni és felülírni az életedet. És van, hogy a másikét is.

Ó, tudom. Minden vágyad az, hogy lásd, összeomlik a világ körülöttem. De van itt valami, amit te még nem tudsz. Omlott már össze. Nem egyszer, nem kétszer, és valószínű, újra meg fog történni. De tudod, veled ellentétben én biztos vagyok abban, hogy a legapróbb szilánkokat is megtalálom és sokkal jobban visszaépítek mindent, mint ahogy volt. Mert tudod, csak azt vehetik el tőlem, ami nem az enyém. Szóval úgyis folytatom. Mert hiszek magamban. Mert tudom, hogy mire vagyok képes. És tudod, mit? Fájjon csak a fogad arra, ami az enyém. Tedd meg nyugodtan. De soha ne felejtsd el: előtted is ott állt a lehetőség. Te is megkaphattad volna. De valamiért nem neked adta az élet.

Egy darabig tényleg elhittem, hogy minden igaz ami velem történt. De aztán meglebbent a függöny, és rájöttem, eddig hazugságban éltem. Minden egyes lélegzetvétel fájt. Már nem emlékeztem a boldog percekre. Nesze nekem valóság...

Van úgy, hogy mindent megtennél érte, bármit feladnál csak érte, ha meglátod remeg a kezed és csak nézed a legédesebb teremtményt e földön... ezért mindent megadnál... de mikor rájössz arra, hogy hazugság mikor közelebb jön látod ez csak jelmez és nem az igazság... fájó szívvel azt mondod, hogy Nem és elmész... de érzed, hogy mindjárt véged. Nélküle egy szív vagy szín nélkül, Üres. Mert ő az aki színt vitt az életedbe, Ő töltötte meg tartalommal az egész életed.

http://www.youtube.com/watch?v=aRYFQrcCJvg

Csak egy dolgod van az életben: azt csinálni, amiben hiszel. Ha errek képes vagy, kitartóan, határozottan, nem feladva, akkor nem lesz gond. Vagy tudod mit? Lesz. Hátráltatni akarnak majd, meg lebeszélni arról, hogy más legyél. Gáncsolni, meg hasonlók - mert a fura más. A fura elgondolkodtat. De sose hagyd magad. Ha érzed, menj és csináld. Ha érzed, légy önmagad. Egyébként meg csinálják csak. Aki biztos magában, az megingathatatlan. Azt nincs az a gáncsolás, ami földre kényszerítené. Akinek menni kell és megy, az nem néz oldalra, csak az utat figyeli, mert megtanulta, hogy csak az számít.

Felnőtt férfit nem igen találsz manapság. Az ugyanis nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla. S főleg, nem hagy el. Érzelmi biztonságban csakis egy felnőtt (igaz) férfi oldalán lehetsz, de hol van ma ilyen? No, látod.
Légy erős, öntörvényű és szabad. Ne függj senkitől - tőled függjenek, mert te vagy az erősebb. Ha pedig nem: légy az!

Ne erőszakold meg a szeretetet. Hagyd, hogy jöjjön, és merd elfogadni mindenkitől. Bárkitől. Nyiss, hallgass, figyelj, sosem tudhatod, hogy ki adja meg a löketet. Fogadd el azt, amit kapsz akkor is, ha annyira kevés, hogy legszívesebben összetörnéd az egész világodat, és bizony a szíveddel kezdenéd a rombolást és abba sem hagynád addig, amíg szilánkjaira nem törik. Ülj le. Törődj magaddal. Fogadd el, hogy először magadtól kell szeretetet és törődést kapnod ahhoz, hogy más is adhasson. Ne függj mások érzelmeitől, visszajelzéseitől, mert megnehezíted az életed. A szeretet az csak úgy jön, nem erőszakolhatod meg. Kiveheted bárhonnan, rajtad áll, hogy mennyire válogatsz.

Aki ismer, az rád néz és tudja. Tudja, ha fáj, hogy szétszakadtál legbelül, tudja minden szó nélkül, ha nem, és azt is, hogy mikor rejted több kilónyi festék mögé az arcodat. .. hogy mikor takargatsz valamit, vagy épp rejted el magad úgy, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki sem arra, hogy baj van. Méghozzá nagy. De azt nem kell mindenkinek tudnia. Miért is kellene. Úgysem tudnának mit kezdeni vele, hiszen neked kell megoldanod, talpra állnod, meg minden. Nekik úgyis csak egy hiszti lesz a sok közül. Miért is lenne más. Közben meg nem az. Köze nincs a hisztihez. De ezt csak az ismerheti, aki benned van. Akit beengedtél, és nem az előszobában váratsz. Belőlük meg kevés van.

Minden a helyére áll, mert tudod máshogy nem lehet. Egyszerűen csak meg kell tanulni a legnagyobb káoszban is nyugodtnak maradni, mert jó ha tudod: senki sem akarja azt, hogy bármi rossz történjen veled. Minden tanít, és többé tesz: erősebbé, bátrabbá, és még kitartóbbá. Nincs olyan, hogy valami majd pont Téged pécéz ki, mert jól össze akar törni. Egyszerűen csak próbára tesz az Élet: vajon mennyit vagy hajlandó eltűrni, feladod vagy egyszerűen megrázod magad és tovább haladsz az utadon? És nyilván az utóbbi a célszerű.

A szeretet a földön tart, és nem hagyja, hogy rosszul dönts. A szeretet támogat, erősít, felemel, az utadon tart - ha őszinte. Hagyd, hogy megtaláljon az, ami segít és nem hátráltat. Ahhoz, hogy jöjjön bizony sokat kell dolgozni - leginkább magadon. Megtanulni elfogadni a legnehezebb dolog - úgy, ahogy van, úgy, amilyen, mert bizony a támaszod lesz, és ő is elfogad majd. Nem kell más, csak hogy megértsen, átöleljen, megfogja a kezed és felhúzzon akkor, amikor itt az ideje. Nem később, nem előbb, egyszerűen csak pont akkor, amikor már nem bírnád tovább. A szeretet erre képes. Új erőt ad, mosolyt pakol eléd és bátorságot, amiből aztán annyit veszel el, amennyire épp szükséged van. Van ilyen, csak engedned kell, hogy legyen. Retteghetsz egy életen át, vagy elhiheted, hogy nincs igazi szeretet. Hogy nincs olyan, hogy valaki érted mindenre képes. Akkor majd azt kapod. Ha meg nem alkudsz meg, akkor valami teljesen mást. Valami igazán értékeset, hiszen létezik az a tekintet, az a bánásmód, az az ölelés, amire mindig is vágytál - hiszen semmire sem vágysz véletlenül.

Ha lehetne, egy dolgot kérnék tőled. Ne add fel. Menj bele a kihívásba, és csináld végig. Ne nézz körbe, csak a feladatra koncentrálj. Ha folyton másra koncentrálsz, máris vége. Hagyd, hogy a feladatod irányítson, csak vele foglalkozz. Merj benne lenni, harcolni és nem feladni. Viseld el a fájdalmat, a kellemetlenséget, a nehézségeket, mert azok vezetnek majd előre. Azok visznek el a célhoz. És tudod lesz, akinek nem fog tetszeni az, amit csinálsz - de te csak folytasd tovább egészen addig, amíg a szíved azt súgja. Csak rá hallgass senki másra. Hagyd, hogy eltérítsenek, és magadat teszed tönkre. Hagyd, hogy lebeszéljenek az álmaidról, és örökre azt az életet fogod élni, ami tönkretesz, boldogtalanná.

Ha az utadat választod, fájni fog. Fájni, mert néha egyedül kell menned, és bizony törni fog a cipő. Néha hozzád vágnak valamit, vagy csak te rogysz le a földre teljes kimerültségben. De tudod ahhoz, hogy ragyoghass bizony néha össze kell törnöd. A ragyogás csak így lehet tartós, hiszen ő valami olyan dolog, ami akkor lesz benned, ha újra meg újra észre tudod venni, hogy mire vagy képes: felállni, összetörni és újra felállni. Onnantól, hogy ismered az utat, ragyogás váltja fel a félelmet, hiszen tudni fogod: elég erős vagy mindenhez.

Ne hidd, hogy nem tudsz szeretni, hogy nem vagy rá képes. Képzeld, nagyon is tudsz. Szívből, mélyről, úgy, ahogy sohasem tudtad elképzelni. De ezt akárki nem válthatja ki belőled, csak akkor jön, ha valaki megérdemli, és az a valaki arra érdemes. Ki kell érdemelni, meg kell dolgozni érte, meg hasonlók. A varázslat kevés, az elmúlik. De hinni kell. Elengedni a félelmeket, megnyitni a szíved, és kábé ennyi. De ne hidd, hogy képtelen vagy rá. Egyszerűen csak azt értsd meg, hogy nem a te hibád, ha nem megy. Akárkinek nem adhatod magad, és akárki nem is fogja kiváltani belőled azt, amit igazi szeretetnek hívunk. Akinek ki kell, az ki fogja váltani. Csak türelem. Nyugalom. Mindennek eljön a maga ideje. Értékes dologról van szó. Egyébként sem adhatod akárkinek..

Teljes az, aki ember, akinek érzései vannak. Aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen, most mi lesz. Mi lenne, megy tovább, és harcol, addig, amíg el nem éri a célját. Kimutatja, ha szeret, és nem fél összetörni. Miért is félne? Hiszen tudja magát adni, hogy is ne tudná. Ismeri a saját lelkét, minden egyes gondolatával tisztában van, így nincs miért félnie. Nem a pillanatban találja ki magát. Ő már ismeri a lelkét. Nem gagyog butaságokat össze-vissza, tudatos. Tudja, hogy mit akar az élettől, és hogy mennyit várhat el magától. Nem a festék, vagy a ruha teszi vonzóvá, hanem a fellépése: ragyog, tündököl, képtelenség elmenni mellette. Tisztában van azzal, hogy butaság a tökéletest keresni, mert olyan nincs. Olyan viszont van, amikor találsz valakit, aki elfogad úgy, ahogy vagy. Hiszen legbelül valójában mindannyian arra vágyunk, hogy azért szeressenek, amilyenek vagyunk. Érezni, hogy „elég az, ami vagyok”.

Bírd még egy picit. Néha csak elég türelmesnek kell lenni. Kivárni, megvárni, és nem elvárni. Szeretni, és nem abban kételkedni, hogy ami történik, az jó - nem lehet más. Aztán persze van, hogy valamiért még várni kell, valamiért még nincs itt az idő, pedig már ott van az orrod előtt. Érzed az illatát, látod a mosolyát, de tudod, hogy még ki kell tartanod egy picit. Ne kérdőjelezd meg, hogy miért, csak élj. Menj tovább magaddal, mosolyokkal kéz a kézben, nem feladva, harcolva, megküzdve minden egyes akadállyal, néha könnyekig hatódva földre zuhanni, sárba taszítva, csináld végig, mert majd ez hozza az életedbe. Nagy harcosoknak nagy harcos jár. Olyan, aki tudja, hogy milyen az, ha fáj, vagy ha az álmaidat éled. Csak vele mehet igazán, mással nem. De a harcosokat néha hagyni kell, hogy járják az útjukat, hogy kitapossák az ösvényt a saját útjukon.

Egy félig csókolt csóknak a tüze
lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
sírva szaladunk
s oda nem érünk.

Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.
Bevégzett csókkal lennénk szívesen
megbékült holtak,
de kell az a csók, de hí az a tűz
s mondjuk szomorúan:
holnap, majd holnap

Nem bírom ezeket az álmokat, vagy lehet nem is akarom őket bírni... az egyik álom túl jó,  a másik álom túl rossz, de a legrosszabb a valóság.

így érzem

nemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabad
nemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabad
nemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabad
nemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabadnemszabad

Veled szeretnék menni ma,és nem egyedül:(

http://www.youtube.com/watch?v=IlxklIcouTA

Nobody here knocking at my door
The sound of silence I can’t take anymore
Nobody ringing my telephone now
Oh how I miss such a beautiful sound
And I don’t even know how I survive
I won’t make it to the shore without your light
No I don’t even know if I’m alive
Oh, oh, oh without you now
This is what it feels like
Nothing to hold but the memories and frames
Oh they remind me of the battle I face
Without your love, without you I drown
Somebody save me I’m going down
And I don’t even know how I survive
I won’t make it to the shore without your light
No I don’t even know if I’m alive
Oh, oh, oh without you now
This is what it feels like
And I don’t even know how I survive
I won’t make it down the road with one headlight
No I don’t even know if I’m alive
Oh, oh, oh without you now
This is what it feels like

http://lyricstranslate.com

http://lyricstranslate.com

"A lelkitársad néha csendben lép az életedbe. Te azonban a csinnadrattát várod... a fények és színek összemosódását. A tűzijátékot. A nagy sodrást. HANGOSAN akarod megélni a találkozást! A lelkitársad azonban halkan lép be az ajtón. Néha nem is kopog. Leül, figyel. Nem kiabál, nem tapsol. Egyszerűen belép és OTT van. Észrevétlenül suhan be mint egy árny. Ha nem veszed észre: érzelmi vakság a diagnózisod. Végig ott ül a szemed előtt, csak te vagy képtelen őt látni.
Ő viszont lát Téged. Nagyon is jól. Bár felfelé néz, látja hibáidat is. Gyengeségeid, gyarlóságod,kapálózásaid. De látja nagyságod is. Ő azt is beléd látja amit még te sem mersz elhinni magadról. Néz Téged. Figyelemmel kiséri az életed. Elidőz.....Vár.... Ha igazán a lelkitársad: megérti vakságod is. Elfogadja. Aztán feláll és kisétál a szobádból... majd lassan az életedből is. Miközben kifelé megy arra gondol: "Nem kell mindig gólt lőni"... Az örökkévalóság hosszú idő......"

"Sokat gondolok rád." Akik szeretik egymást, gyakran mondják ezt a másiknak... De ha igazán, szíved mélyéből, testedből-lelkedből szereted, akkor ez a mondat csak gyenge leírása a valóságnak. Mert ha így szereted, akkor nem "sokat gondolsz" rá, hanem mindig. Sőt. Nem is gondolsz rá. Ez egészen más érzés. Folyamatosan jelen van az életedben. Ha dolgozol, ha kirándulsz, ha pihensz, ha zenét hallgatsz, vagy a madarak csiripelését élvezed, ha olvasol, vagy ha éppen kávédat kavargatod, mindig-mindig érzed a jelenlétét. Nem gondolsz rá, hanem érzed, hogy veled van, benned él. Minden pillanatban.

.. amire sokan vágynak, és annál is többen félnek elhinni, hogy létezik. Pedig ott van ám, dobog a szíve is, csak valahogy mégsem merik megfogni a kezét és el nem engedni. Valahogy időről időre látjuk, talán elkapjuk a kezét, hagyjuk, hogy magával vigyen, de nem hiszünk a mosolyának. Annyit csalódtunk már. Egyébként meg fene tudja, hogy hova visz. Lehet, hogy fájni fog. Sőt, biztos. Új, nem ismered, bizonytalan vagy, szóval inkább lecsücsülsz a földre. Elengeded a kezét, és már el is tűnt. Csak akkor maradhat, ha hiszel benne, ha bízol abban, hogy jó helyre visz. De sokan még mindig ott tartunk, hogy nem hiszünk az igaz érzésekben. Azokban, amik léteznek, és rémisztően igaziak. Igen, rémisztőek, mert ritkán látunk ilyet, és felfoghatatlan, hogy bizony megérdemeljük – pedig igen. Csak az jöhet, ami a miénk. Amire megértünk. Ám azt már te döntöd el, hogy mit mersz befogadni. Hogy miről mered elhinni, hogy a tiéd.

A boldogság mindig elszökik. Mindig elmegy egészen addig, amíg nem hiszel abban, hogy megérdemled. Onnantól kezdve, hogy magától értetődően az életed részévé teszed, nem fog eltűnni. Nem is kell félned tőle. Onnantól kezdve majd megtanulod, hogy mindenkinek mást kell hoznia, másfajta boldogságot. Eufórikusat, minit, aprót, nagyot, felejthetetlent, vagy bármit... valami érdekeset, olyat, amit mindig hozzá fogsz kötni - a mosolyához, az arcához, a szemeihez. Senki máshoz, csak hozzá. Az már más dolog, hogy mindent csak megszabott ideig érezhetsz és élvezhetsz, na meg persze néha el kell engedni, hagyni, hogy menjen, nem ragaszkodni hozzá - ennél nehezebb lecke pedig bizony nincs.

A boldogság mindig elszökik. Mindig elmegy egészen addig, amíg nem hiszel abban, hogy megérdemled. Onnantól kezdve, hogy magától értetődően az életed részévé teszed, nem fog eltűnni. Nem is kell félned tőle. Onnantól kezdve majd megtanulod, hogy mindenkinek mást kell hoznia, másfajta boldogságot. Eufórikusat, minit, aprót, nagyot, felejthetetlent, vagy bármit... valami érdekeset, olyat, amit mindig hozzá fogsz kötni - a mosolyához, az arcához, a szemeihez. Senki máshoz, csak hozzá. Az már más dolog, hogy mindent csak megszabott ideig érezhetsz és élvezhetsz, na meg persze néha el kell engedni, hagyni, hogy menjen, nem ragaszkodni hozzá - ennél nehezebb lecke pedig bizony nincs.