Azt mindig könnyű megállapítani, hogy kik a barátaink. Ők az egyetlenek, akik megmondják, mikor nézünk ki nevetségesen, mikor csapjuk be magunkat, vagy hogy mikor elég. De csak a legjobb barátok mondják meg az igazat, még akkor is, ha azzal megbántanak téged.

Ha valaki találkozik az igazival, azt egyszerűen tudja. Másra sem tud gondolni. Ő a legjobb barátod és a lelki társad is egyben. Alig várod, hogy vele élhesd le hátralévő életed. Senki és semmi más nem fogható hozzá.

http://www.youtube.com/watch?v=z59r6ro0Yw8

http://www.youtube.com/watch?v=TlR49RV2p5M

http://www.youtube.com/watch?v=dGghkjpNCQ8

http://www.youtube.com/watch?v=akhmS1D2Ce4

Ne az kelljen, aki betoppan, majd hirtelen őrülten szeret, hanem az, aki nem tud és nem is tudott élni nélküled, hiszen utóbbi minden mosolyodtól erősebbnek érzi magát, az, aki meg őrülten szeret valami olyanhoz ragaszkodik betegesen, amit most lát. Valamit, ami felcsillant előtte, de lehet, hogy egy év múlva már sehol sem lesz. Meglátja a csatáidat, és elsétál, hiszen mást képzelt el. Vágyj arra, aki ismer. Aki látja azt, aki vagy. Azt, aki nem törődik az álcáiddal, aki könnyedén átsiklik rajtuk, mert tudja, hogy nincs jelentőségük, és az, ami vagy valójában mögötte van. Ne vessz el a lángokban. A lángok jönnek, fellobbannak, de van, hogy a fényük nem tart túl sokáig, vagy hirtelen kialszik. Vágyj valamire, ami tölt egy életen át. Valakire, akitől többnek érzed magad, hiszen a szerelem elmúlik, de a teljesség, amit a másik miatt érzel.. Az bizony örökre megmarad.

,,Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden."

Nem kellenek nagy dolgok, az apróságokban rejlik a varázslat. A varázslat az, ami többé tesz, amit elő tudsz magadból csalogatni. A varázslat az, ami mindannyiunkban ott van, és csak arra vár, hogy előjöhessen. A csodák, a megvalósult álmok, na meg a hit... Mind ott rejtőzik mélyen, csak arra várva, hogy végre észrevedd, hogy a te életed is lehet más. Másabb, boldogabb, sokkal jobb annál, mint amire vágysz. Csak tudod a varázslat van, akiben egy életre elalszik a hittel, a reménnyel együtt, mert másokra hallgat. Elhiszi azt, hogy nincsenek csillagok, meg színes buborékok, közben meg bárhol vehetsz buborékfújót, és varázsolhatsz színeket az életedbe. Hiszen minden rajtad múlik. Lehet hisztizni, meg másokkal foglalkozni, az mind energiát vesz el attól, hogy megvalósítsd azt, amire vágysz.

. Te döntöd el, hogy mire van időd: magadra, vagy arra, hogy másokat bemocskolsz. Utóbbiból elég csúnya pofonokkal kerülhetsz ki, az első opció viszont a céljaidhoz visz. Rafkós dolog a rosszindulat. Csúnyán, és rohadt alattomosan elhiteti veled, hogy az majd elvisz a célhoz. Aha. Csak egy dolgot elfelejt ez a rafkós izé mondani neked... Egyedül fogsz maradni. Ott fogsz ülni tök egyedül, miközben mindenki sugdolózni fog, ha meglát. Te döntöd el. Varázsolsz az életedben, és megmutatod, hogy mire vagy képes, esetleg mutogatsz meg mocskolódsz. Utóbbi is egy opció, meg életforma, csak épp téged gyilkol. ... méghozzá szépen lassan.

A varázslat az, ami mindannyiunkban ott van, és csak arra vár, hogy előjöhessen. A csodák, a megvalósult álmok, na meg a hit... Mind ott rejtőzik mélyen, csak arra várva, hogy végre észrevedd, hogy a te életed is lehet más. Másabb, boldogabb, sokkal jobb annál, mint amire vágysz. Csak tudod a varázslat van, akiben egy életre elalszik a hittel, a reménnyel együtt, mert másokra hallgat. Elhiszi azt, hogy nincsenek csillagok, meg színes buborékok, közben meg bárhol vehetsz buborékfújót, és varázsolhatsz színeket az életedbe. Hiszen minden rajtad múlik. Lehet hisztizni, meg másokkal foglalkozni, az mind energiát vesz el attól, hogy megvalósítsd azt, amire vágysz.

Egyszer majd nem tűnik el. Egyszer majd marad. Akkor majd a tiéd lesz. Addig élvezd azt, amit kapsz. Hagyd. Engedd el. Ne ragaszkodj hozzá, akármennyire is megérint. Mert lesz, amikor a semmiből kerül elő. Meglátod, és nem érted. Nem érted, hogy eddig hogy gondolhattad, hogy az életed teljes. Nem. Nem volt az. Az a tekintet teszi azzá. Az, amelyik úgy néz rád, hogy elhiszed, valójában tényleg nincs lehetetlen. Az, ami minden kaput megnyit előtted csupán azzal, hogy hitet áraszt. Van ilyen. De tudni kell elengedni. Meg kell tanulni bízni abban, hogy amikor el kell jönnie el fog jönni. Ha ő, akkor ő, ha nem, akkor nem. De legalább az Élet minden alkalommal bizonyítja, hogy vannak még lángok. Olyanok, amiket mások meg sem tapasztalnak. Teljesen mindegy, hogy egyetlen órára, vagy évek tucatjára kapod meg. Csak az számít, hogy legyél jelen a pillanatban, és élvezd. Vedd el azt, amit ad, és add azt, amire szüksége van. Tudod. Ha hozzád van kötve, akkor akármit csinálsz, úgyis visszatér.

:(

http://www.youtube.com/watch?v=SCQGnVrTsAM

http://www.youtube.com/watch?v=vx2u5uUu3DE

http://www.youtube.com/watch?v=FzeLnuTycSE

igazán büszke lehetsz magadra!

"Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan

Lépjen vagy ne? A metró perceken belül megérkezik fülsüketítő, süvítő sebességével. Nincsenek olyan sokan, az időpont is megfelelő lenne, az éjszaka valamiféle sötét méltóságba burkolná tettét. Szívében a halálfélelem helyébe lassan halálvágy furakodott. Döntenie kell. De mi van, ha az oszlopnak támaszkodó nő megfordul és meglátja, mire készül? Akkor egészen biztosan megpróbálja megállítani. Az is igaz, hogy már vagy tíz perce nem mozdult, nem nézett feléje, talán észre sem vette, hogy ott van. A fehéren villódzó, hibás mennyezeti neonlámpa kezdett az idegeire menni, egyre kevésbé tudott gondolataira koncentrálni. ’Nincs értelme, hogy továbbra is áldozat legyek. Az életé, a sorsé. Igazságtalanság. Először Rosemary, aztán a fiam, a munkám, a becsületem. Vége. Ennyi volt.’ Elszántan elindult a peron széle felé, ám amikor a sötét sávra lépett- ahol elvileg tilos tartózkodni-, megingott. A bizonytalanság úrrá lett lelkén, könnyek gyűltek a szemébe, s egyetlen lépést hátrált. ’Badarság.’ Megrázta fáradt, szomorú fejét, elfojtotta a többi könnyet, és visszalépett a tiltott zónába. Ekkor megérezte a jármű közeledtét jelző szellőt, a halál fuvallatát, fény derengett az alagút végén, majd a jól ismert, jellegzetes hang is megütötte fülét. Minél erősebb lett a robaj, benne annál mélyebb és tisztább lett a csend. A peronszélen egyensúlyozva, felszegett fejjel, makacsul nézett farkasszemet a két hatalmas, gonoszan hívogató fényszóróval.

Volt, hogy megláttad és megállt a szíved. Tényleg. Meg kellett kapaszkodnod, hogy ne ess össze. Mert van ilyen, még mindig. Amikor azt hinnéd, már senki sem tud megérinteni hirtelen betoppan valaki, aki felforgat minden addig kiagyalt elméletet, és bebizonyítja, hogy a fele sem igaz, hiszen csak az van, amit a pillanat hoz, az meg hozhat bármit. De a pillanat mulandó. Egyszer még ott van, aztán meg eltűnik hirtelen. Már nem is tudod, hogy milyen volt az a mosoly, az az ölelés, egyszerűen csak azt tudod, hogy volt. Lehet, hogy soha többet nem lesz olyan, vagy már vissza sem jön, de volt - és ezt kell megbecsülni. Azt, hogy amikor kellett ott voltál a pillanatban, és megtapasztaltad azt, amire más egy életen át vágyik. Érezted, és elfogadtad. Szeretted a pillanatot, és nem bántad, hogy el kell mennie.

http://www.youtube.com/watch?v=PW1fSHq688E

Mennyi múlik azon, hogy tudatosan figyeled magad. Hogy egyszerűen nem engeded meg magadnak azt, hogy elsunnyogd, hogy valami bánt. És igen, figyelni az érzéseidet tök szuper dolog, nyitottnak lenni meg egyenesen a megoldáshoz vezet, hiszen ha várod, jönni fog. Mindenre magyarázatot fogsz kapni, hiszen ha befogadó vagy, akkor aztán bárki mondhat bármit, egyetlen mondatában is megtalálhatod azt, ami előre visz. És tudod igen, lesznek pillanatok, amikor nehéz lesz, még akkor is, amikor már elérted a célodat. Ott fogsz csücsülni az életben, amire annyira de annyira vágytál, és meg kell tanulnod élvezni a pillanatot. Azt, amit elértél, az elismerést, az ajándékokat, a pillanatokkal járó csodákat, és nem elsétálni mellettük, miközben még a szemedet is eltakarod, hogy "de igazából nincs erre időm". DE VAN. Kell, hogy legyen időd arra, hogy élvezd azt, amit megszereztél. Fogadd el, és ne érezd rosszul magad - megdolgoztál érte. Minden egyes percéért.

Viszont egy dolgot ne felejts el. Onnantól, hogy megvan, elérted, hatszor annyira keményen kell dolgoznod, mint addig. Alázatosnak kell maradnod, és kitartónak. Ugyanis olyan nincs, hogy megállsz. Az, aki legalább már egyszer tett egy nagy lépést, még sokszor tehet - és tudod mindig az első lépés a legkisebb, hiszen csak utána derül ki, hogy még ettől többre is képes vagy. Edzés, vagy valami hasonló - talán ez a titok.

Semmiért egészen
Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

nem tudom mit tegyek... menjek el innen messzire.. talán akkor jobb lenne. máshol, más helyen nem lennék ennyire magányos, vagy csak én rekesztek ki mindenkit és én nem engedem magam köré őket?nem megy..és talán nem is fog menni..soha....nagyon fáj.nagyon.

Amikor az ember mindent megtenne azért, hogy szeressék, egyetlen hajszálra van attól, hogy örökre elzárja a szívét azelől, amire annyira vágyik - törődésre, szeretetre, odafigyelésre. A görcsösség mindent megöl. A szeretetet amúgy sem lehet akarni: az csak úgy jön. Érkezik, berobban, betoppan az életedbe, lenyomja a kilincset, és nem kérdezi, hogy akarod-e vagy sem. Vágyhatsz rá, akarhatod, de csalódni fogsz, hiszen csak engedni kell, hogy megérkezzen. Elfogadni, és nem kérdezni, hogy honnan jön. Ha folyton várod, ha magadhoz kötnéd, csak egy dolgot fogsz elérni: csalódsz, de leginkább magadban, elzársz, bezársz, és végül soha többet nem leszel kíváncsi a szeretetre, mert szerinted az úgysem létezik. Közben meg..